Ha egy lennék közületek Tóth Olivér ha egy lennék közületek a meddőség sózottbányáinak gyöngyporaként vetélt ragyogástsosem ígérte volna szememre aranyát...
Tóth Olivér
én áldatlan napon született csillagot követtemmikor házad verdesett ablakszárnyait tördeltemüvegtollakkal megírt csíny gyermekségembenkivetett föld eltiport ég játéka irgalmatlanságom a világ...
Fegyvertelen áhítat Tóth Olivér őrült vagy ha gyermekségedre fogatlan konokságod telepíted csigaháza pityókaházak helyett kezedben kereszt roppan és törik koptatott...
hazudd hogy virágoskerted őrizetlen nyikorgó kapujátnem kutyák rágták rúgták s nem ugatta el a hold az éjjelszívemről feslett virágaid nem...
ha lennél keresztem földkarokkal hirdetném nevedet korodat hogy sohasem születtél meg s nem lettél ember ma eltitkoltad most nyitott torokkal...
Göncöleim valaha vonatok voltak, kisiklott vágányain istenek gyalogoltak, az egek mellünkre reteszelt csillagukkal, porban, szélben, vízben oldódó országot gyalultak, folyóim,...
a várótermek ajtajaira üvegfátylat vont a szél murmog remegsz elmélkedsz talán csillagpenészesen rozsdállt félkalapod alól megvont szemöldököd ívébe kapaszkodik egy...
Elrejtett /Pilinszky után szabadon/ 1 mert rám találnak akkor mindenek amikor külön válik hüvelyétől a léleka földbe esettek égi dalárdájában...
