Cigánygyűlölő
Tóth Olivér
A hely ahonnan most kiáltok ismeretlen itt
Keblemről szapult bűn a lüktetés megkötöz
És zászlómnak levedlené elorzott testemet
Elég lenne a csont is dobhártyáitokat verni
Vérebeitek szájából elkunyerálva a harapást
Hogy gyűlöletemet felismerjétek utcáitokon is
Méheitekben is szöget edzett a vér ellenem
Szemeitekben a verés álnok társ megvetem
Arcaitokra égett lágereink füstje szégyenem
Zihált és szívetektől vetélt jóságom feledem
Sohasem ismert vér átkoz s népét kövezem
Arcátlan pazarlás szenteltvíz könyörgésem
Torkotokon akadt átkozódást az önsajnálatot
Koporsókra égetett csókom szentségtelenítik
Verebek varjak hollók elrepült szüzességeitek
Csak egyszer is elismert volna az Isten titeket
Ha nem rontottátok volna meg a mennyeket
Most nem lennétek kivert kutyái nemzetnek
Nem lennének panaszom zsebkendői fejetek
Rakott szoknyáim gyűrött földek s kendőitek
Rojtjaimra hányt árulások s amputált mellek
Gyermekképű vének plazmák testpermetek
Edénytenyerekbe fogott a kín szeretni téged
Kire maga miatt támadt a telepek poklában
Embergyűlöllek én gyűlöllek éjjel és nappal is
Kormostestű vézna szőlőtőimre égett fények
Karóba húzott vágyaim rátok feszült drótjaim
Szél keleszt galambtollat angyalaimnak repül
Megértett kegyelem kísért búzanehéz csonka
Tagtalan lelkét szárítva virrasztani felettetek
Tóth Olivér verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?