Átmenet
Handó Péter
Szívburok villan.
Kisültek az erek.
Kocsonyaként remeg
a bőr alatti villany.
Vér lehet az utolsó kenet,
ahogy az elektróda visszapattan.
Világfátyol hull.
A test takaródzva.
Sorsok vontatója
csontok árnyékára nyúl.
Nincs lehetőség a jóra;
az emberben végül minden elvadul.
Handó Péter legutóbb a Szöveten:
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
Irány Bármi utadba Eshet. Egyszerűen csak Arra kell menni Meggyőződés Csak mert a saját Utam járom, azért még Nem tévedtem el. Változás Elmúlik nyaram Hajamba fonta méla Bánatát az ősz Az éjszaka vége Kócos ágak…
Kovács Jolánka Mari mínusz tíz volt aznap reggel ej-ej ez az időjárás mondta az egyébként szűkszavú szomszéd a buszállomáson dülöngélt kissé de én én tégedet most most azonnal érted-e mert én az első naptól amikor…
a csupasz tájat is ápolni kell / Mágort köd-gézzel kötözi a csend