Beváltatlan
Handó Péter
Szelíd félelemmel szunnyadok el.
Szárnyaim az álomszorításban
csonka karokká sorvadnak. Szálltam
korábban. Magába zár egy fotel,
hogy rémeimet süppedni lássam,
amint csontjaimba csontot lehel
valami bizarr lélek. Istenhez
beszélek. Még ő sem hallgathat meg,
bár bőrömbe íratta a tervet,
melyet
ott- és mégsem lehet megtalálni.

Handó Péter verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
