Beváltatlan Handó Péter Szelíd félelemmel szunnyadok el. Szárnyaim az álomszorításban csonka karokká sorvadnak. Szálltam korábban. Magába zár egy fotel, hogy rémeimet süppedni lássam, amint csontjaimba csontot lehel valami bizarr lélek. Istenhez beszélek. Még ő sem hallgathat meg, bár bőrömbe íratta a tervet, melyet ott- és mégsem lehet megtalálni. Handó Péter verse legutóbb a Szöveten: Discover … Bővebben: Handó Péter: Beváltatlan