Napfényt színlel a képzelet

Magyari Barna

összedobált szavaim közt
három verssort dong a lábad
s fehér melltartó-szobádba
be-belógnak rímes árnyak

misztikus zörejjel varrnak
mind az irodalmi gépek
s sejtelmek nagy mozgásában
melegedni kezd az élet

körbekeríteni magam
szavakból rakok léceket
bájos lényed közelében
napfényt színlel a képzelet
szorgalmasan figyelgetem

tetteit a mondatoknak
s enyhén nyitott ruhád alól
új tavaszok rohamoznak
kétszemélyes nagy ágyamon

fetreng a csönd álmodozik
s a szenvedély elmasíroz
önmagamtól verssorokig