Ádám Tamás: Felértékelődik

Ádám Tamás

Felértékelődik

Zsebkendővel integetve távolodsz
attól a helytől, ahol ritkuló küllők
helyettesítettek tört napsugarakat.
Rozsdás fogasokon hagyod azt a
nagykabátot, amelyet forró estéken
hordtál, hogy kiizzadd magadból
a keserűséget. A napok, mint száraz
hagymalevelek, elszíneződtek.
Szalámivégek penészedtek vitrinedben.
Tudtad, ha nincs hova, akkor is indulni
kell, magad alá húzni, repülő szőnyeget.
Ismét és újra köztes állapotban.

Az ostorcsapások közti magányban
felértékelődik az emlékezés.