Samuel Beckett nyomán
Na kopás el a bánatos hóbelevancba
át a világon mely elaltat
lecsap áldozatára
nyársra húzza szél-kalodába fojtja
Jézus szerelméért törölj meg minket
bőkezűséged nincs mi gyarapítsa
Szüzességed heges nagyajka néma
Hátul megvetemednek az árnyak
Jajonganak a makrélák és Beatrice
ugyancsak benyomást kelt terebélyes valagával Dante
kukkolja majomdombon át az elefántokat
újra megremeg a föld álmaiban
Isteni dögmeleg fönn a barométer
Siralomvölgyben vadonatúj megtestesülés
Az értelem és ostobaság vesszőfutása kész
Ha te nem tanítasz én nem tanulok
*
Más mind és ugyanaz
Az vagy nekem mint nőnek a nyugalmas aktus
Mindig túl fiatal állkapcsok nélküli fogatlan
fehér liliom vagy csokor krizantém
Azt akarjátok menjek Á-ból B-be nem tudok
A hátraarc majd a léptek
Mit tennék e csönd nélkül sóhajok örvénye nélkül?
Amit a szempár elhibázott azt megismerte a szív
kiegyenesít a semmi szakadéka selyme
Az élet végre rámosolygott
Az élet vége rámosolygott
Debreczeny György verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?