Nagypál István: Az epekedés forrása

A Rákospatak mellett szerepjátékot játszunk.
Vágy bácsi, az öregedő detektív, így
szólítasz. Rózsaszín hajszálaidat keresem
a kitaposott úton, mindegyik teljesen más.
Egy üres gyufásdobozba gyűjtöm őket.

Vágy bácsiként nehezen lépkedek, amíg
te alig hagysz magad után nyomokat.
Becsukom szememet és elszámolok
egészen harmincnyolcig, megtántorodom,

várok, hogy a sötét köd felszálljon,
amit a magas szemnyomás okozott.
A sötét nem fontos, nem zavar,
hiszen a feketében nincsenek távolságok.

Úgyis érzem az itt hagyott illatodat.
Kutyaformájú, csahol és azt akarja,
kövessem. A forráshoz vezető út
éppen olyan hosszú, amilyennek lennie kell.