Handó Péter: Földben

Földben

Handó Péter

Fodrozódik a föld fölöttem.
Belefúródtam a tájba,
akár egy giliszta a humuszba,
vagy pap az imába.

Vakond bámul gerinctörötten.
Bele képlékeny, mint a gyurma.
Gyomrom mélyéig be vagyok ázva.
Agyhalál ér újra és újra.

Alakíthatnék most szobrot,
zöld oxidba burkolódzva.
Mondják, de mért hihetném, hogy jobb

a gyökerek között araszolva,
míg földbe tuszkolt ember vagyok,
egy alávalóvá tett szolga?

Beszélhetnek nekem. Mi haszna?
Föld fölöttem, föld alattam, bennem.
Ezt még szabad ennem –
magamnak kikaparva.