Fellinger Károly: Jeremiás

                                   / Stefan Zweignek /
 
A szökőkútban az őrangyal arcát szárazra
törli egy ronggyal. Szárnyát rég az Időnek adta.
Azzal repül az Idő, az elveszett jó gazda,
halva született, árva, akár vén apja, s anyja.
 
Időtlen idők óta csak a pillanatnak él,
kortyonként hull a vére, árnyéka meg-megvillan,
hiányzik kincs, rejtekhely, mint a kaszából a nyél,
kaszavirág-füvön jár véres lábbal a hajnal.
 
Az élni vágyás rést, tárt ajtót rajzoltat velem
arra, ami nincsen. Utolsó korty a szerelem,
a böllérkés hegye, égre meredt templomtorony.
 
Kolduspalást az éjszaka, lyukas zsák, csönd, remény,
beolvasztott réz étkészlet háború idején.
A nemlét zsákutcája vérző seb homlokomon.
 
 
Az alkotó a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Petőfi Irodalmi Múzeum Térey János-ösztöndíjasa.