Magyari Barna
Verslábig vetkőzve
szépségeddel meg-megdobál
a szenvedélyes pillanat
verslábakig vetkőztetem
érted lobbanó magamat
tolong a képzelet-csürhe
vad nászt terelek az ágyra
munkál fejemben a
disznó gondolat kanásza
nyitott vagyok mindenre ma
élmények ajtaja tárva
mellkasomból árad a füst
túl erős lett a vers-máglya
Magyari Barna legutóbb a Szöveten:
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
Foltozzuk a falát, beázott a sós létől. / Tetőgerendás nosztalgiát ültetünk / a felporlott földbe
Valaki, fogja kezünk, s indulunk… / Valami által, s valahogy, - körbe, - / Ha semmi se az, ami volt, te tudd, / Isten visszahoz majd a Földre!
Támba Renátó Halott ország Törött bordájú angyalok lógnak csilláromon, leomlott bérházam, országom romban. Kietlen, kopár felhőkre nézek, nem látom bennük Istent vagy magam. Csak koplalást, sorvadást lát két szemem aszott városomban. A díszlet lemállott róla,…