Balaton László: Szent Tamás

Balaton László

Szent Tamás

A Via Giuseppe Mazzinin hömpölygött a tömeg.
Kis asztal állt a trattoria előtt.
Két pohár bor és olajbogyó a tányéron, sonka és sajt. A menüben szamárhús is.
A falhoz szorultam. Az emberek feje fölé fújtam a füstöt.
Hegyes könyök a bordámban, tűsarok szúrása a lábfejemen.
Bábeli hangzavar.
Olasz, német, talán szerb, némi magyar.

Földön térdeplő román asszony koldult.
Bele akartam süppedni a kirakatba,
egy bőröndbe zárni magam.
Márványtáblát vettem észre a szemközti falon,
Chiesa di San Tommaso.
Pont a Kételkedő az, ki csalogat?
Átvergődtem az emberfolyón.
Adorazione, confessio.
Sötét folyosó végén keményfa ajtó.
Kívülről, a házak szorításában nem látszott
a liturgikus tér csodája.
Az Eucharisztia ragyogott,
a gyóntatószékből mattsárga fény derengett.
Zavart férfi bámult rám a mellékoltár fülkéjéből.
Tenyere alsó élével ütötte a homlokát.
Csak forgott és forgott egy láthatatlan
tengely körül.
A monstrancia előtt összeomlott.
A fejét a kőpadlóba verte.
Térdre estem. Összeomlottam.

Az ujjam már a sebeden van.

Balaton László verse legutóbb a Szöveten:

Balaton László: Valuska, barátom