Fellinger Károly
FASÍRTSZAG
János ma lekezelően bánik a
labdával, meg van kötve a keze, fül-
bemászó, szembejövő csönd bugyogó
hallgatása, a dobhártya sámánja,
ő, akinek az agyába petéket
rak le a fülbogár, a fütyke, alma
képű feje megkerülhetetlenül
várakozik a paradicsom helyén.
János kapzsi árnyéka kéz kezet mos,
zárlatos, kielégíthetetlen, prűd
testével, ami a tükör hátlapja,
ha átjut egy kócos angyal a tükrön,
mindjárt láthatóvá lesz, odaragad,
mintha egy kisgyerek rajzolta volna.
Ropogós, kenyérre kent nyers tészta lesz.
Fellinger Károly verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
