
A NAP GYERMEKEI VAGYUNK…
Fellinger Károly
Ailo Gaupnak
A Nap gyermekei vagyunk,
sámándob a szívünk,
vörös, zöld, sárga, kék
színben ragyog a kolten,
a blúz,
számik vagyunk, rénszarvas
szánja húzza meg
a haza határát,
tompa végű nyilunk
a Hold fénye,
egy kolta lapp lány
és a medve
leszármazottai az őseink,
a fák, a kövek lelke
vigyáz a tegnapokra,
joikát énekelünk,
a légyölő galócát evett
rénszarvas vizeletét isszuk,
Isten és ellenlábasa,
Baergalat teremtette a világunk,
ami lapos és kerek,
fölé borul az ég,
óriási világoszlop tartja,
a középpontjából kinőve,
amit nem lehet megtalálni,
tündék tanítottak minket,
mi vagyunk a farkas,
az északi fény,
idegen ördöggel szövetkeztünk,
nem a bennünk lakóval,
elárultuk őt,
először meleg vízben
fürdettük meg a csecsemőt,
csak utána a hóban.
Fellinger Károly verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
