Száldobágyi Csaba
Nehogy kárt csinálj!
kiabált utánam miközben én
rohanva egy levágott fejű
teli kromofágos flakonnal
hallottam távolodó hangját
ha beszéltünk beszélhettünk –
nem éppen ideális akusztikai
kialakítású tér
egy zsalucsíkos négyzet
keresztmetszetű alagút
végül az ég ismerős kékje
a fényes zománc pattanásig feszül
meglódítom a karom és a maró
vegyszer ömleni kezd fel-
felé egyre feljebb
a szétcsapódó felhőket még látom
egy tükröződő motorháztetőn
ebben az értelemben nincs változás
szigorú tekintete megállás nélkül jár
újra és újra eltévesztett
ügyetlen tánclépéseink között
Száldobágyi Csaba verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
