Nehogy kárt csinálj!
kiabált utánam miközben én
rohanva egy levágott fejű
teli kromofágos flakonnal
 
hallottam távolodó hangját
ha beszéltünk beszélhettünk –
nem éppen ideális akusztikai
kialakítású tér
 
egy zsalucsíkos négyzet
keresztmetszetű alagút
 
végül az ég ismerős kékje
a fényes zománc pattanásig feszül
meglódítom a karom és a maró
vegyszer ömleni kezd fel-
felé egyre feljebb
 
a szétcsapódó felhőket még látom
egy tükröződő motorháztetőn
 
ebben az értelemben nincs változás
szigorú tekintete megállás nélkül jár
újra és újra eltévesztett
ügyetlen tánclépéseink között