Fellinger Károly
Fél szemmel
A bizonytalanság összeszedetté
teszi a költőt, kihozza belőle
az állatot, a közlésvágy erősebb
a villámdörgésnél, minden bizonnyal
ezért is mondták Isten haragjának,
a türelmetlenség a nyugalommal
karöltve jár, amíg van lámpaláza,
félelme, vagy ott a remény, ami ki-
túrja helyéből a tapasztalatot.
A kétarcúság, mint a páros szervek,
arctalan, ráncait magán viseli
a látszat, mélysége súlytalansága.
Megbabonáz a törvényszerűség, a
rossz, áporodott szag ellen legjobb a
babérlevél, ilyen megfontolásból
tehette nagyanyám a durva szőnyeg
alá ünnepnapokon, anyám meg az
antikváriumból vett, vén könyveim
közé, amikről gyakran azt mondtam a
barátaimnak, ha eljöttek hozzám,
az őseim könyvei, valamikor
ezzel még fel lehetett vágni, akár
a csajok előtt. A célban most ott ül
legyökerezett lábbal a lélek. Vár
a testre. Pedig a várás távolodás.
Fellinger Károly verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
