
Egyre fogy
Köves István
Ez már a hosszú célegyenes, gondolom,
látható, tudható minden jó előre.
Elszámolás, leltár, számvetés ideje.
Végül is minden az időről szól idelent,
nem a vagyonról, nem a hatalomról.
Igen, az idő, a meg nem vásárolható,
a tékozolható, de vissza nem szerezhető.
Már akárhogy telik, mindig csak múlik.
Feltartóztathatatlan lépdel, s egyre fogy,
amíg rengetegnek tűnik, akkor is kevés.
Ez már a hosszú célegyenes, gondolom
magabízón, itt már ritka a meglepetés,
többnyire beletörődés, örökölt rutin vár
mindannyiunkra, és kínkeserves nevetés.
Fotó: Rózsafüzér Királynéja-templom, Budapest (Zámbó Illés felvétele)
Köves István verse legutóbb a Szövetről:
Vélemény, hozzászólás?