Tóth Gabriella (Toga): Szárnytalanul

Megint dőlnek a házfalak.

Rozzant emlékekből
épülnénk újra,
de kacska kezünkből
peregnek a színek,
sötétre festett plafon alól
függőcseppként lógunk,
s gerendák közé feszített
karcos üveglapon át
homályos kép ég a holnapba.
.
Légvételnyi csendből mélyre nyúlva
tépjük szárnyatlan valónk,
s feddéssel ostorozzuk
a bennünk elhaló vágyat.

Mindenki várat,
és a kihalt utcakövekről, mint bennünk,
pattogzik a bánat.

Toga
2023.08.30

Tóth Gabriella (Toga) verse legutóbb a Szöveten: