Farkas Arnold Levente: a tamariszkusz

Farkas Arnold Levente

a tamariszkusz

amikor a hamuból
kihalászott csontokat
a tamariszkusz árnyékába
temették, már hajnalodott,
negyven napig böjtöltek
a kulcslyuk előtt táncoló
halhatatlanok, így gondol
az elmúlásra
az örökkévaló, átírja
a mondatokat,
a szavakat összecseréli

a történetmesélésben
a neveknél tovább
nem jutott, a tamariszkusz
árnyékába békesség
költözött, belengi a szégyen
a halál illatát, a tévedés
lila vagy rózsaszín,
homok, kavics, hamu,
meg fogja bosszulni az idő
az örökkévalóságot

béke, homok, kavics,
szavakra hull a vers,
azt hiszem, a gyermekkor
után azonnal
meg kellene öregednünk,
a tamariszkusz árnyékát
a halál irányába taszítja
a hajnal, esztétikai
tapasztalat a félelem,
a hal szájába kúszik
az értelem