Szente B. Levente: Jaj, micsoda legenda

Szente B. Levente

Jaj, micsoda legenda

jaj micsoda legenda
tömegként arcátlanok lettünk – de újfent arctalan
talmi bohócok félegész tana

éterben lakó hontalanul otthont se keresők
madzag és drót nélkül ugrálók hada
világcsavargók

jaj micsoda legenda lettünk
másokat mások a mások pedig minket akarnak
farkába harap a kígyó

levehetnénk a maszkot
de minek hát ki érti meg
csak kérdezzük egyre

legszebb szavunk tudat alatt ott mélyen ül
szeretlek –

jaj – micsoda legenda
micsoda legenda
hogy folyton reménykedünk