Fábián István: Némulat (vers), Rímet keresve Tandorira (grafika)

Mondom: kallódás csak, vesztése hiába vérnek.
Ma vágattatunk: aki rám üt, csak az ért meg.
Köszöntöm határaim, kerítéseket.
Rongylabdák állnak a számban. Boldog kísértetek.
Gyártom a szavak halálát, a hatalom
gyártja belém a hálát.
Véremben szemfüles rögök állanak,
és borzasztó szolgák kísértenek.