Benyó Tamás: A kedvesnek

Amikor
sok apró részlet mustármagba zárva
hangtalan csusszan végig torkomon,
korlátok nélkül zuhanok hátra,
míg el nem emészt a fájdalom,
te maradsz nekem egyetlen
titokban szenvedő,
húsomat átjáró kegyelem.
Bizalmad ritka gyöngy,
megőrzök belőle minden szemet,
ha mint rengeteg erdő,
egyszer csak beborít
a véget nem érő vendégszeretet.

Benyó Tamás verse legutóbb a Szöveten: