András Gábor: Az öreg Villon

Az évek szállnak, mint a percek
Nincs irgalmazó Jézus Herceg
Csak a kopott tű serceg-serceg

Nincsenek régi nagy vagányok
Se cifra léptű cafka lányok
Csak émelygek és hányok-hányok

Míves szonettet már ki ír ma
Hisz nincs Laura, nincs Édes Irma
És költő sincs, ki sírva írna

Seggem nehéz, ezt érzem én is
Igaz, nem nyakamon, de mégis
Jót tenne tán egy kis aszkézis

Ajánlás:

Herceg, csodálkozol, hogy máskor oly pompás versem most hevenyészett?
Elaggott, tűrt cselédként én már csak ó rongyaimon heverészek
Fogam kihullott, toll helyett görcsös botom vége firkant a porban
Emlékem örökifjú, s rólam senki sem hiszi, hogy egykor Villon voltam