Siska Péter
I.
A napkorong
keletre hanyatlik.
Félbehagyott építkezés a táj.
Ecetfák vesztegelnek
a sűrű, nehéz
csöndben. Indulnának.
Bárhová.
II.
Az emlékezet
összemossa
a tenger és a temető
határait –
neveket rajzol a víz
a fövenyre, majd
letörli őket.
Egy kisfiú szalad kacagva
valahová. Kezében apró
kavics a világ.
Siska Péter legutóbb a Szöveten:
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
hajnalok illatában, éjszakák látványaiban létezem.
Aranyi László …a bolondokházában íródott… Jééé… Az alábbi is a bolondokházában íródott… (Régi szép idők…) Több változata készült, megtisztítottam a harsogó horror-kliséktől, próbáltam szétrobbantani a rám amúgy nem jellemző zárt formát, de végül úgy döntöttem,…
Kalász István Ablak a világra A szél erősen fúj, felhő mozdul a nap elé. Bent üresnél üresebb poharak az asztalon. Néha csörög a telefon, zümmög a légy. A szívverést este majd megbeszélem magammal. Kalász István…