Szente B. Levente: Halottak határok nélkül (a Sárgaház folyosója című naplóból)

1.

az emlékezet merő lázadás
szinte értem miért tiltott az ősidőkben az írás
lám hová jutottunk
halottak határok nélkül mind
ki élni mert

szeptemberben ötven leszek
nem százas – nem tudom elhinni szeretném pedig
de kimondani sem merem
ebben az állapotban lennék-e
jobb annál ki voltam

ágyban ki forgat
szívébe ki fogad
lelket bennem ki tartana

2.

mióta tudom hogy rákos vagyok
Lovecraft Tolkien vagy Stephen King
meséiben otthon vagyok

egyszer ültem repülőn
többször gyorsvonaton
csak hasonlat ez – egy másmilyen
végzet fele nézem mily gyorsan rohanok

valaki vagy valami láthatatlan
gonosz senki igen siettet
nem engedi kimondani
pedig volna akartam volna sok mindent

anya és apa már odaát
ez vigasztalás talán
menni mégsem akarok
de valahogyan meg kell magyaráznom
a világnak meghalok

3.

egy barátom nemrégiben azt mondta
„nehogy már megmondják nekem
hogy ötvenévesen mi a jó és mi nem”

elmegyógyintézetben vagyok – itt álmodni veszélyes
elektrosokk kezelés előtt legfőképpen

soha nem mondom el épp hol járok
eljutottam hát egy mozdulatlan sarokig

Szente B. Levente verse legutóbb a Szöveten: