Ocsovai Ferenc: Rege az utolsó hoplitáról
Az ember néha úgy van vele, hogy épp olyan, / mintha az istenek erre tenyésztették volna ki.
Pálfi Jázmin: Csak egy mindennap
A lemenő nap átvilágított az udvaron szomorkodó öreg nyírfák sárga levelei közt, s furcsa árnyjátékot játszottak a kunyhó meszelt falán, ahogy búcsúzóul betekintett az ablakon. A kis szobában a teafőző fütyülő hangja vegyült a régi tévén játszó futballmérkőzés zsibongó zajával.
Juhász Zsuzsanna: Börtönkerülgető
Hát tényleg nem ismerek sok cégtulajdonost, az biztos. Node, valahogy nem is engedik megismerni magukat.
Juszkán Petra: Csak mondom
Amikor lekvárért nyúlsz / kenyered elfogyott
Debreczeny György: nem bottal verbuvál
eltűntek a villamos lábnyomai / lapozgatom most a bibliát
Bartha György: vihar után
valamikor az est / közeledtével de még / a teljes sötétedés előtt
Varjú Zoltán: Digitális Mammon
Lángnyilak szakítják a bőrt hús alá, / Csont törik, gerinc reped
Ištvan Farkaš: [minuće sve…]
minuće sve / i cvet / i trn
Köves István: Izlandi fohász
Aki elment többé itt nincs / többé nem nyom le kilincs
Csák Gyöngyi: Olvasásélmények
Sűrű mondatok / közt áthatol a bozót- / vágó képzelet.
