Juhász Zsuzsanna: Börtönkerülgető

Hát tényleg nem ismerek sok cégtulajdonost, az biztos. Node, valahogy nem is engedik megismerni magukat.
Mert nem olyanok, egyáltalán, mintha tényleg vezetők lennének. Az egyik például folyton fürdik. Pattan a zuhany alá, hátha valamelyik alkalmazottja nem tud jönni, és be kell ugrania helyette. Szóval, mintha prosti lenne, fürdős k. És közben panaszkodik, hogy ha reggel megcsörren a telefonja, arra gondol hirtelen, lesz-e elég ideje pancsikálni munkakezdésig. A dolgozói meg büszkék magukra, hogy milyen jó munkaerkölcsük van, azonnal beszólnak, ha dugó van, ha megy a hasuk, ha elszaladt kutyájuk után kell eredni, vagy ha bedagadt valamely testrészük az előző napi munkától. A tulaj meg ekkor, uzsgyi, a zuhany alá. És a tyúkokkal fekszik természetesen, este már ki nem mozdulna sehová, se mozi, se színház, se egy izgi könyv. Hogy ha kell, reggel tudjon beállni. Így mondja, beállni, mintha futószalag mellett dolgoznánk. Pedig hát emberekkel foglalkozunk. De mindegy, neki ez itt gyár, darab. Végül is.
A másik ismerősöm meg építési vállalkozó. Luxusban utazik, azt meg nehéz eladni, bérbe adni. Így megesik, hogy nem tud fizetést adni, és fél kilépni az irodájából, nehogy meglincseljék a munkásai. És persze folyton töpreng, milyen pénzt, honnan, hova hozzon. És közben vinnyogva tövig rágja a körmeit.
A harmadik meg, aki nálunk újított fel, folyton szenvelgett, hogy neki most ebédelnie kell. Nem a részleteket megbeszélni. Neki már legalább fél órája ülnie kellene és enni. Gondoltam, gyomorbajos, és szigorú diétán él. De nem, azt mondta, elhatározta, hogy nem engedi magát prostituálódni, ő nem adja a nyugalmát semmiféle piti üzletért. Bár a felújításra jó egy évig spóroltam, s ahol tudott, így is megvágott. Mielőtt jól beebédelt volna.
És ott van még a kéményes tulaj. Ő folyton túl akarja szárnyalni a fiúkat, a beosztottjait. Boldogan rivalizál velük, csakhogy olykor rosszul ér földet. A múltkor pár törött bordával volt kórházban éppen. De rohant is vissza gyorsan dolgozni, rivalizálni, letolni a másikat az útról.
Hát ezekben, ilyenekben bízunk mi? Hogy megszánnak bennünket, és megemelik a fizetésünket, hogy ne menjünk ölre a túlórákért? Ilyen zsenge kurvás emberektől várjuk, hogy pontosan adózzanak, hogy teljen betegekre, öregekre is?
Ilyen börtönfélő, neveletlen kisfiúk és kislányok irgalmát várjuk szakadatlan?

Juhász Zsuzsanna prózája legutóbb a Szöveten: