Lángnyilak szakítják a bőrt hús alá,
Csont törik, gerinc reped,
Papírpénz alatt hízik meg a garas.
Vámszedők lopnak gyönge
Életet, nyolcvan alatt és a halál
Felett kapnak vérszemet.
Lángnyilak szakítják a bőrt hús alá,
Csont törik, gerinc reped,
Szikrát szór a meghízott parázs.
Delejben úszik a virtuális
Bankó, kriptovalutában tündököl,
Mesterséges az árfolyam.
Lángnyilak szakítják a bőrt hús alá,
Csont törik, gerinc reped,
Mit rászabott a sors, netán, néhány
Megnevezhetetlen Senki:
Petro-dollár, tőzsdeindex, import-
Export, és a luxus escort.
(Ne hidd, hogy csak ennyi!)
Lángnyilak szakítják a bőrt hús alá,
Csont törik, gerinc reped,
Államadósságot vesznek az államok
Részvényes az Illuminátus.
Sóvárognak ám, a „választott tolvajok”,
Ők azok, akiknek mindened
Kell! Legyél, gyári munkás, onkológus,
Szabadszájú író-költő, virágárus.
Lángnyilak szakítják a bőrt hús alá,
Csont törik, gerinc reped,
Ahol a pénz az Úr, ott az erő diktál.
Nincs bocsánat, nincsen
Pardon, a kristálytükör meghasad.
Képmás lett a Digitális
Mammon, a lélek pedig nem szabad,
Hiszen az, már rég halott.

Varjú Zoltán verse legutóbb a Szöveten:

Varjú Zoltán: Egykoron