Szente B. Levente: Ha dicstelen

álmomban haldokló fákat látok
szeretők pora fölött hollók köröznek
rommá lett városok kísértenek – egyre jobban fázok

félek magányomról jobb ha semmit többet
falevél-könyveim tanúk rá
néha még felegyenesedek

fejemben hajléktalan lettem
úgy mint szederinda a bokrok között
vagy a rothadó falevelek

úttalan-utak mentén járni
ahogy énvelem a vén idő
varjak és csókák és hollók folyton közelemben

utolsó mesterem gyermekem a szerelem és az isten
nevethetsz Szókratész – vakon botorkálok tovább
a történelem is ha dicstelen

Szente B. Levente verse legutóbb a Szöveten: