alacsonyabban álltunk a piramisoknál
ha emlékszel egy színház épült a város fölé
álmaimban gyakran eljártam mellettük
mondtad te mindenen átláttál
vajon a pince vagy a padlás amit apáink építettek
és hogy penészes bábokkal játszhatok-e
azon gondolkodtam ki vagyok én hogy számra vegyelek
kőkemény téglák és kövek között nyelved öltötted rám
megannyi ajtó mi utánunk marad
jól kigondolt tükörkép-szerkezet mindenhol odabent
régi bölcsesség – csöndre intenek a rozsdás mozdulatlan kilincsek
végre megértettem miért vált irányt folyton a víz a szélkakas
azt mondják
Aphroditét kivéve
Szente B. Levente verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?