VERS

Bene Adrián: nathalie-ra várva

a végén mindig
elfogynak a helyek az asztalnál
valaki sírva fakad szegény mondják
felhagynak a politikai aktivitással
rendszerkritikai emancipatorikus
mindig elbizonytalanodik az ember
sorolhatnánk az attribútumait
a disztópiadivat utópistáinak rossz
például hogy sose voltak proletárok
prekariátusuk hősi bohémjelmeze
munkahelyre nem illene ez a lényege
csak szabadon lebegni benne
kell néhány ösztöndíj átérezni
a törtető csúnya lányok sorsát
a honorok meg a szerkesztői
állások mellett milyen kemény
az élet hálózati spektákulum
materializálódott ideológia
mi mégis kilátunk belőle
fenntartjuk a forradalmi
önszerveződés jövőbeli
lehetőségét szintetizáljuk
a morált a részvételiséget
a politikai realizmussal bizony
csak a tömegbázis hiányzik
az igazi szerelemhez
egyedül vagyunk
gilbert bécaud énekel
az egzisztencializmus győz
de ami sok az sok
növelem a pálinkafogyasztást
mi baj lehet ez most ilyen
nem jó a világ mindenki rottyon
holmi kapcsolatok feleslegesek
forradalom elnapolva
néha meg úgy vagyok vele
vagy gerjedelem vagy semmi
késztetés ebből se lesz
szerelem nathalie-val a hó alatt
üres terek és életek múlnak el
az egzisztencializmus győz várunk
hogy mindenképp bekövetkezik
és közben nem történik semmi
elfogynak a helyek az asztalnál
nathalie ma sem jött el
nincs mit tenni

Bene Adrián verse legutóbb a Szöveten:

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .