Fábián István: Kiváltság
Az állat egyedül van. Tudatlansága védi.
Földi Erzsébet: Emlékösvényen
Anyai nagyanyám egykori emlékkönyve mára csupán megsárgult, kicsit sérült szélű lapok gyűjteménye, de számomra kincset érő hagyomány. A bejegyzések külső szépsége belső értékeket közvetít. Sajátságos, ünnepi formába zárt jókívánságok ezek, amelyeket fekete tustintával, gondosan rajzolt írott betűkből szőttek szavakká, mondatokká, ajándékul…
Márkus László: hiába
hiába várom csapások jöttét / mintha senki sem utálna többé
Csikai Gábor: Ezer élet
ezer élet vár terád / szíved huszonnégy karát / hamisítatlan arany / míg álmodnak dala van
Balla Lajos-Laci: „Somnia somniavit per somnia” vagy „Conscientia post mortem”[1]
Valahonnan a plafonról tekintettem le önmagamra, de mindez nem igaz, mert a testem nincs velem, így a szemeim sem lehetnek, azaz csak annyit állíthatok, észlelem élettelen önmagamat, amint a testem mellett álló doktornő kimondja a szentenciát, az őt kísérő ápolónő pedig…
