
FĂĄbiĂĄn IstvĂĄn: KivĂĄltsĂĄg

(E. A. Poe-val a kocsmĂĄban)
Az ĂĄllat egyedĂŒl van. TudatlansĂĄga vĂ©di.
Ha seregesen, csordĂĄban, falkĂĄban jĂĄr is,
magåba zårja az örökös evés, båmészkodås.
Az ållat jön, lovak, madarak, pókok jönnek.
Jött az éjszaka farkasa is, rozsdås
sötét szemével szemembe nézett.
HƱvös szél ållt a holdas lombokon,
a farkas bólintott szép, okos fejével.
Halålom enyém. Azon nem osztozom.
FĂĄbiĂĄn IstvĂĄn: gyalog