Fábián István: Kiváltság

            (E. A. Poe-val a kocsmában)

Az állat egyedül van. Tudatlansága védi.

Ha seregesen, csordában, falkában jár is,

magába zárja az örökös evés, bámészkodás.

Az állat jön, lovak, madarak, pókok jönnek.

Jött az éjszaka farkasa is, rozsdás

sötét szemével szemembe nézett.

Hűvös szél állt a holdas lombokon,

a farkas bólintott szép, okos fejével.

Halálom enyém. Azon nem osztozom.