Az ataraxia az ókori görög filozófiában azt a „közönyös” állapotot jelenti,
amikor semmiféle jelenség nem képes megtörni a lelki nyugalmunkat.
Hogyha nincsen benned félelem
mert nem hagyod hogy eluralja
életed az nem közöny és nem öröm
ha könnytelenné lesz a kínkeserv
attól még fáj ha bánt a terv hiánya
benned néma űr sötétje tátong
fényre vágyva tévelyegve tündököl
a lélekpajzsod oltalmába állított
két ököl a józan ész a szív mi véd
ha téged támad célba ér a fájdalom
legyőzöd teljesen ne bánd hogy
nincsen benned félelem és nem
vakítja el az elméd néhány
önmagadtól rettegő és gyáva érzelem
mert így maradhat meg csupán az én‘ a fény
a fény után a lét a lelki béke vége
nem közöny: - csupáncsak végtelen öröm…
Varjú Zoltán verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?