Fábián István: Tártosztály

  (az elfekvők vége)

Falevél forog sáros vízen.

Lépcsőforduló salétromos falakkal.

Van az odakint és van az idebenn.

Véres köröm málló vakolattal.

Port szitáló fényben üres asztal.

Homályos ajtóüveg mögött az idegen.

Néz, bejön, kikísér a kertkerítésig.

Ott hűvösek a gesztenyelombok.

Ott csak az ég van, az ég sose késik.

Fehér fény. Fényben csontfehér homlok.

Fábián István verse legutóbb a Szöveten:

Fábián István: Írásról, vonalakról