VERS

Fábián István: Tártosztály

  (az elfekvők vége)

Falevél forog sáros vízen.

Lépcsőforduló salétromos falakkal.

Van az odakint és van az idebenn.

Véres köröm málló vakolattal.

Port szitáló fényben üres asztal.

Homályos ajtóüveg mögött az idegen.

Néz, bejön, kikísér a kertkerítésig.

Ott hűvösek a gesztenyelombok.

Ott csak az ég van, az ég sose késik.

Fehér fény. Fényben csontfehér homlok.

Fábián István verse legutóbb a Szöveten:

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .