Bakonyi István: Szeret, Nagy Lászlóra emlékeztünk

Bakonyi István

Szeret

Szeretted, kik nem szerettek.
Szerettek, kiket nem szerettél.
Feledted, kik nem felednek.
Feledtek, kiket nem feledtél.

Nagy Lászlóra emlékeztünk

Botjának kopogása, ezüst hajának fénye.
Esszé a lóról.
Unokájának gyermekkori villanásai.
Amikor rájött, ki a nagypapa.
Hiszen ez a név oly gyakori.
Gitáron szárnyaló dalai.
Gyermekhangú versei.
És a vagány Margit.
És a kor, ami oly volt…
És ki viszi át?…
És minden idejű gyönyörűm!
Üzenet az innenső partról.
Az utókornak, ami mi vagyunk.
És van még emberi arcunk?
Egyáltalán…

Bakonyi István verse legutóbb a Szöveten:

Bakonyi István: Feltételes