Köves István: Mit is akarok

Köves István

MIT IS AKAROK

mamm, mamm, ma, ma, ama, amám, máma, mama,
mamám, az ám, hazám, látod, babám, hallod, babám?
mit is akarok mondani? mit akarok? mondani?
futnak a habok a vízen, vágtatnak a fürtös habok,
táncolnak hegyén az angyalok, a hullámok hegyén,
szállnak, röpülnek a hajók dagadó vitorlákkal, nekifeszülve,
itt dübörög tova a vonat kattogó vagonokkal, okkal, tokkal,
megy a vonat, megy a szerelvény Kanizsára, az állomásra,
mit is akartam mondani
merre jár vágyas Odüsszeusz, a csavargó, szárnyas hajóján,
sorsába bogozva, az árbóchoz kötözve, de legalább nem a
fal felé fordított, sárgászöld húgy foltos matracú rácsos ágyba,
a keréken mozduló, kevélyen gördülő, egyhelyben robogóban,
Kihóte nemesúr, Robinson C., möszijő Sorel, Leopold Bloom,
Pierre meg Ragozsin, a szélén ott imbolyog Yossarian kapitány,
sorakoznak sorba az álmodozók, várnak az adagolt pirulákra,
a mocsokból égbe emelőre, a bűzben is enyhet adóra,
míg gondolnak még valami világmegváltót ébresztő előtt,
markukba szorongatva a taknyos-véres rongyot, hű társukat,
nincs mire írni, nincs mivel írni, magamban mondogatom,
összehordok hetet, havat, hatod felet, festett eget,
menekülve felelgetek fellegeket, felhorgadó fergeteget,
mit is akartam mondani, igen, a kerék, micsodás elmék,
a tűz, a kerék, a szimfonikus zenekar, előre! fel!
megy a vonat, megy kattogva Kanizsára, kanizsai,
kanizsai, mindig újabb állomásra, mindenki magára gondol,
sose másra, se Pirire, se Tamásra, nézik meredten a pályát,
mindig, míg futnak őszülő habok hátán a gályák,
mit is akartam mondani,
mamm, mamm, ma, ma, ama, amám, máma, mama,
mamám, az ám, hazám, látod, babám, hallod, babám?

Köves István verse legutóbb a Szöveten:

Köves István: A hosszújáratú kapitány reggelije