Csontos Márta: „Az írás csodája mégis körbevesz” (Basa Viktor Előkészületek térváltáshoz című könyvéről)

     Az összeállítás 70 darabjában a lírai én és a világ kapcsolata transzcendentális szférába emeli az olvasót. Basa Viktor istenhite beszédes, megkérdőjelezhetetlen nála a természetfeletti, a mindenséget teremtő és irányító hatalomba vetett bizalom, ami a szerző számára lelki kapaszkodó; biztonság, remény, céltudatosság. A spirituális útkeresés és a mély emberi kérdések költészetében örökérvényűek. Basa Viktor rendelkezik azokkal a teológiai erényekkel, amelyek alakítják a hívő ember kapcsolatát Istennel, elfogadja, hogy a Teremtő maga az Igazság, lelkiállapota határozza meg a benne kialakuló örömszintet, s ahogy az Invokációban hírül adja, költészetét is ennek szolgálatába állítja, s kellő meggyőződéssel hirdeti, tér és idő szegmensében gyűjtögetem szétgurult szavaimat.

    Az öt ciklusba szerkesztett verseskötet címei (Megfogalmazás, Armageddon után, Fényjel az arcon, Pupillám fénye, Végül majd) is sokat sejtetnek, a szerző végigvezet bennünket lírai univerzumában a lét stációin, így jutunk el a térváltáshoz, ahol majd megnyílik számunkra a mennyei birodalom kapuja. A szerző versmondanivalójának summázata meggyőző, az emberlét végső értelmének megvilágítása csak Isten felől válhat nyilvánvalóvá és lehetségessé, ennek hiányában a lét értelmetlen halálhoz vezető kudarc. A bibliai teremtés legszebb pillanata bontakozik ki a Carmen adamae soraiban, ahol a térben, a földeken szelíd hiány uralkodik, légmozgás nélkül zúg a csend… a dombtetőn szelíd alak / hajszála könnyedén lebeg, s bekövetkezik a beteljesedett jó, ami maga a boldogság, amely már Arisztotelész megfogalmazásában is tökéletes és önmagában elégséges valami.

    A belső csend teremtő ereje Basa Viktor költészetében is kulcsfontosságú, így lesz vershangja létformáló erő, így szélesednek látomásossá a gondolatok, így történik meg a külső és belső valóság perspektívaváltása. A szerző intellektuális tartalmait természet-szimbolikába vetíti, a metaforák látványszerűvé teszik a sorokat, győz a várakozásélmény, a csend, az elmélyülés; megnyílik a spirituális út. Ilyen módon az alkotó az elvont, nehezen érthető, metafizikus igazságokat kézzelfogható, vizuális és érzelmileg hatásos formában teszi érthetővé az olvasó számára. A kerub pillanata és az Illyés Gyula-versek olvasását követő poétikai révületben megszületett Nyolc haikuban is szakrális dimenziókat tár fel, megszólaltatja a fák titkos nyelvét:

hagyni akartam beszélni a fákat… süppedő avaron / repültek az árnyak / midőn tudás járt át, akár a villám…

    Ebben a poétikai dimenzióban halványfényű csönddel lebegünk varázslatos szférákban, elbűvölő dallam lüktet minden élőből és élettelenből. Nem véletlen, hogy a csend motívuma Basa Viktor szövegeiben annyira jellemző, ez a csend erő olyan helyzetekben, amikor minden magyarázat felesleges, hiszen csak annyi történik holt anyag és hús-vér létezők konglomerátumában, hogy Isten életre hívja a nem létezőket. (Róm.4.17). Más opusokban a szürke csöndből … kisimul előre az idő felszíne / a jövő partjai közel jönnek.  A jövő pedig a térváltás lehetőségére utal, várakozás Istenre, beleegyezés a nemlétbe. Több vers is azt az üzenetet közvetíti, hogy Basa Viktor vershorizontját a lélekterápia eszközeként a hit szolgálatába állította: gyógyít a vers hatol belém a ríme … kijáró bejáró virrad fölöttünk / kettőnk fölé emelkedő / világmás.

    A fény-motívum gyakori jelenléte a jó győzelmét hirdeti; a transzcendens világ energiája, angyali szférák hordozója. A fény minden élet megjelenésének előfeltétele, úgy, ahogy a zsoltár írja: a te fényedben látjuk a világosságot. (Zsolt. 36.10) A Zafír tükör „szőke fényében” minden olyan idilli, magával ragad bennünket a múlhatatlan szépség létharmóniával átitatott derűje. Basa Viktor hangulatlírájában bensőséges érzelmesség dominál, a tájélmény a teremtett világban emberlétének metafizikáját jeleníti meg.

Az Armageddon után darabjaiban a versek témája és hangvétele is megváltozik. Mindez nem véletlen, hiszen Armageddon  A Jelenések könyvében az a hely, ahol a világ erői és a sötétség urai megküzdenek egymással. A Jó és a Rossz közötti végső harcban Armageddon a globális kataklizma szinonimájaként is megjelenik. Az utolsó vers záró sorai így interpretálják ezt az állapotot: Idegen ül / világunk színpadán.

    Az itt szereplő költemények egyfajta magatartáskritikát tükröznek, a komplex képek a jóakarat és a gonoszság apokaliptikus küzdelmére utalnak, az ember önmegvalósításának lehetetlensége is megmutatkozik a bűn és a gyűlölet felerősödése miatt. Basa Viktor a marantha (nyílgyökér) sajátos viselkedését versében felidézve –  az  est közeledtével felálló levelei miatt imádkozó növénynek is hívják – reprezentálja a világhelyzetet. Már a tárgyak is azt sugallják, hogy hagyja abba az ember a világrontást: csak az én / olyan fáradt / hogy már csak / heverni szeretne /… mert nincs az a hely / ahol önmaga lehetne…

    „Verset írni terápia’, vallja a szerző, számára a költészet gyógyító médium, ahol a verbális kommunikáció helyett kreatív írással fejezi ki összetett érzelmeit abban a poétikai önkívületben, ahol Fájdalommal és extázissal énekelsz, / szívverésedben ott dobognak a holnap árnyai… az írás csodája mégis körbevesz. Mindenütt érezzük a képzelet önmagát megvalósító varázserejét, akkor is, ha a sors fölötti uralom megszerzése állandó harc a determinációval.

Basa Viktor képi világa, sajátos megszólalásmódja Szabó Lőrinc néhány sorát eleveníti meg bennem: Valami örök tovasuhogás / valami csöndbe, puha végtelenbe / valami tegnap, mely mintha ma lenne.

    A Fényjel az arcon opusai Krisztus szenvedését kísérik végig 14 stációban, minden vers fölött a Via Crucis latin szókapcsolat olvasható, melynek célja az emberi gonoszságok következményének felerősítése Krisztus szenvedéstörténetén keresztül közvetett módon azonban az ember halálba-tartó létének személyes traumája is fókuszba kerül. A szenvedés értelme, a megváltás ígérete is átszövi a sorokat, Jézus kereszthalálának állomásai meggyőznek bennünket arról, hogy a világ Isten győzelme felé tart.

    Basa Viktor a vizuális költészet és a szimbólumok nyelvén szól; a Genezis szerint Isten az embert élő lélekké formálta, de amely lélek vétkezik, annak kell meghalnia. (Ezékiel, 18:20) A félelem antitoxinja itt is a képzelet, az imagináció hatalmas frekvenciájú fényereje.

Az igazság görög istennője, Alethia megjelenítése sem véletlen a versgyűjteményben, ezáltal a létállapot leleplezettsége is feltárul, nincs semmi sem elrejtve, megszületik az örök jelen, mert ami itt összeroskad / nem volt sohasem… ahol nincs tér / a haldoklás megáll/ kisimul az életruha ránca. Az „igazságvágyó” Krisztus-tekintetűek ivadéka tudja, hogy a morálisan releváns gyakorlatból születő értelemadás kivonja magát az embert rendelkezési köréből, s a transzcendencia misztériumában a kegyelmi hívás emberségünk teljességének lehetőségét eredményezi úgy, ahogy Gál Ferenc teológus fogalmaz: Isten természetfölötti közbelépés nélkül, tisztán a lét rendjében gyakorolt ráhatással képesítheti a dolgokat arra, hogy bizonyos körülmények között önmagukat felülmúlják.

    Ebben a transzcendentális pirkadatban a vers királyi titkot fejteget… az égbolt mélye lángra kap / fölnyílnak a végtelen terek… a végtelenség emberarcot formál.  Körülvesznek bennünket fényhordozó angyalok, megtörténik a megtisztulás, a teret eluralja Isten védelmező ereje.

Basa Viktor sokszínű, lenyűgöző költői szövegvilágában kalandozva megvilágosodik számunkra a lényeg; nem szabad, hogy a szenvedés megrontsa az embert. Az impulzusok gondolatközpontba hatolása a gondolatok gyógyító erejét felerősítik, mert Kezdetben volt / kezdet lesz majd: / megpihenek az ölén.

    Basa Viktor versvilága ihlető erejével a szellem örökérvényű jelzőfényét villantja fel, közérzet dimenziójába lépve eljutunk a félelmet oldó derűs megsemmisültség állapotába. Szívből ajánlom munkásságának megismerését mindazoknak, akik nem csak létezni kívánnak, hanem megérteni magát a létezést.

Cédrus Művészeti Alapítvány, 2023

Csontos Márta legutóbb a Szöveten:

Csontos Márta: Egy poétikai kitárulkozás képi világa (Németh Erzsébet könyvéről)