Csontos Márta
EGY KIVÉTELES POÉTIKAI SZÖVEGRENDEZÉS MARGÓJÁRA
A Stonawski-versfüzérek 126 darabjának olvasását követően – immár kilenc Stonawski-kötet birtokában – még mindig részesülhetünk valami alkotástechnikai újdonságban, jelesül egy családon belül három generáció verselői egymást kiegészítő és továbbíró költői megszólalásmódjának lehetünk tanúi a Cédrus Művészeti Alapítvány gondozásában megjelent versgyűjteményben.
A kötetnyitó előszóból tájékozódhatunk arról, hogy az ötlet gazdája a három szerző nyelvi lektora, Halmai Tamás volt, így született meg a váltott hangú versszövet, amelyben egy idő után a háromszólamúság kissé módosult, egy ponton a szerzők duóban folytatták a munkát. A közös gondolkodás eredménye ez a kiadvány, amelyben az egyéni szövegrészek szerves kapcsolódása a szerzők neve helyett különböző betűtípusok alkalmazásával valósult meg, így tökéletesen homogén, a verseket önálló egységként megteremtő opusok születtek. A poétikai megszólalásmód alapján – a szerzők egyéni hangjának ismeretében – könnyebben rájöhetünk, hogy ki indítja el a kezdősorokat, az előszóban történik is erre utalás, én azonban a verseket önálló egységként, a közös gondolkodás alapján született vershorizont szerint kívánom értelmezni ebben az egészen különleges családi intertextusban, ahol a szövegalkotó párbeszédekkel az élet, az egyén, a szabadság, a személyes elkötelezettség intellektuális és intuitív élményei, megtapasztalásai kaphatnak helyet.
Felmerülhet az olvasóban, hogy a közös munka gyümölcsei vajon milyen információs tartalmakat hordoznak, hiszen a modern versekben a kombinációs lehetőségek szabadabbak, nyitottabbak, mégis koherensek. Álljon itt példaként egy közös vers; a Szóhatár című.
Váratlanul jön
egy szó, egy illat
ismét itt vagy bennem.
Nem hívom fájdalmamat,
mégis elért.
Mondd, hová fussak,
ha újból belőled rajtolhatnék?
Most csak körözök,
a bennem hagyott
koordinátáid körül
görbül mosolyom.
Meddig folytatódsz még?
Összetevőikre szét
meddig bonthatom
közös szavainkat?
A szerzők reflexiói alapján útmutatót, összegzést kapunk arról, hogy az értelmes emberi életút során hogyan mutatkoznak meg döntéseink és vágyaink árnyoldalai. A versüzenetek mögöttes tartalma utal arra, hogy milyen egzisztenciális meghatározottság alakítja sorsunkat érzékelő lényként és szellemi szubjektumként, s hogyan működnek a megvalósuláshoz szükséges feltételeink. Meg kell találnunk az összhangot mindenkor valóságos személyünk és a játszott szerep között, a játékban pedig nyilvánvaló a feszültség jelenléte, hiszen az intelligencia bizonyítani akar, az intuíció pedig a maga valójában szeretne megmutatkozni, követve Pindarosz ókori görög költő kívánságát: Válj azzá, ami vagy.
A versfűzérek valamennyi darabjában a szerzők apró, látszólag jelentéktelen, mindennapi megfigyelésekre, észlelésekre alapoznak, de valójában a verslényeg szempontjából ezek a pillanatképek kiemelt fontosságúak, azonnal az érdeklődés középpontjába kerülnek, ugyanis az antropomorfizált, megszemélyesített tárgyi-természeti környezet felragyogtatása életet lehel minden látszólag mozdulatlanba. A parkban egy pad / már két hete üres, / mintha valakit várna, / meleg érintésre. / Aztán rászáll / egy félénk veréb, / és rendet tesz / gondolataimban. / A pad árnyéka / összeforr a betonnal, / és én már nem tudom, / ki kinek a helyén ül. /Nem mozdulok, / Csak nézem remélve: / ne hűljön / a kelleténél tovább.
A kompozíciókban az alkotók olyan tartalmakat vetítenek szimbólumokba, ahol a hangsúly a lírai én és a valóságos világ kapcsolatán van, s mindez a szövegbeni én magatartását úgy tükrözi, hogy filozófiai elmélkedést, bölcseletet fogalmaz meg a költői nyelv sajátos eszközeivel. Empirikusan észlelhető pillanatképpel indul például az Elmosott napok, amelyben a végső kicsengés azt sugallja, hogy a múlt átértékelése nélkül nem lehetséges értelmes emberi élet, s igazán fontos, hogy a szabadság játékterén hogyan boldogul az ember, miként működik az eredendő másság, az egymásra utaltság. Este ki kapcsol le engem? / A sötét rám terül, mint egy vastag kabát. / Hallom, ahogy lassan még lélegzik a világ, / mielőtt elengedi velem a napot Az éj vállamra hajtja / sejtelmes homlokát, / és együtt hallgatjuk, / hogy alszik a világ. / Hosszú az álom? / Csak egy pillanat? / Vagy regény, folytatásos kaland? / És a hajnalt / vajon ki kelti fel?
A többszerzős kontextusokban több hívószó is található, amelyek kulcsfontosságúak a téma megjelenítésében, könnyen elővarázsolják az elmélkedések, az érzelmek lényegét. A leggyakoribb hívószavak a fény, a csend, az árnyék, az idő, az emlék, a béke. A nyelvi összefüggések, a valóságmozzanatok, az értékösszefüggések, a kompozíciós tényezők nagyon sok eredeti képi megoldást teremtenek, levisznek bennünket az alkotói mélystruktúrába, ahol megtörténik a lírai én térben és időben kitágított személyiségének átvilágítása. A szerzők úgy viszonyulnak a valósághoz, hogy mágikus térbe léphessenek, mert ahogy Hamvas Béla meggyőződéssel állítja, csak azt érdemes megcsinálni, ami lehetetlen.
Az intenzív pillanatok rekonstruálására hadd idézzek néhány igazán jellemző verskezdő sort. Árnyak közt lépkedek, / a szél susoghat rólam / Tükörben villanhat képem (59) … Bevagoníroz az izzadság / már elfoglalt / minden árnyékos oldalt (104)… A tévé már ébren volt, / mire hazaértünk. / ész válaszok ültek benne / mű-soridőre szabva. (195)
A hívómotívum a megjelenített csendélet poétikai varázslata; menedékkeresés, a természet harmóniájának megbonthatatlansága, de olykor az Istenkeresés gondolatát is előrevetítheti. A csend tartományában a költő utalhat a transzcendensre, úgy, ahogy Tandori Dezső lírájában világosan értésünkre adta, a csend valójában szünet a semmiben, s ha a csend áramlik lényünkben, akkor talán azt is mondhatjuk, hogy az ember természetes állapota az üresség, ami az idők folyamán feltöltődik. Kabátját fölvette a csended, amikor magamon kívül voltak / visszafogott szavaid (120) … Nem tudom, kié a csönd, / ami körülöttünk maradt, / de szívesen viselném (121) … A földetértek / nem kérnek szárnyat többé, / A határt a csend szabja, / és azon túl válnak köddé. (135)
A versmondanivalók esszenciáját a fény jelenléte sorsalakító, életigenló szimbólumként erősíti fel, a versfűzéreket legtöbbször a fény-árnyék kettősége itatja át, így valósul meg a pillanatok intenzív rekonstruálása, hiszen az árnyék a fizikai valóságtól a mélylélektani, metafizikai tartományokig számos jelentésréteget hordoz. Ha a testhez kötődik, megfoszt a fénytől, így földi árnyékot is jelképezhet, Jung kutatásai alapján a személyiség rejtett, elfojtott részei is megtestesülnek benne. A Stonawski-lírában az emlék árnyékban megtapasztalt fény, talán a valóság észlelhetetlen, alaktalan mása, a hiábavaló törekvés jele, úgy, ahogy A fény megtévedése sugallja soraiban. Felterjeszti magát a fény… elereszti az árnyék kezét, / de az elbotlik / a kétség küszöbén… a ragyogás is el tud tévelyedni / az egyenestől. Ha el is téved, / a sötét mindig / elmarad mögötte. Az árnyék kísérő jelenség, átmenet a látható és a láthatatlan között, de soha nem uralkodik az expresszív sötétség, még a fény megtévedése esetén sem.
A vershelyzetek, a részletező leírások és az ebből levonható következtetések az olvasótól asszociációs tevékenységet igényelnek; el kell fogadni, hogy az írása egyfajta „kreatív felejtés”, amely úgy rögzít, hogy közben átalakítja a tapasztalatot. Létünkben a lineáris idő megállíthatatlan folyamat, a ciklikus idő utal a természet körforgására, így tisztában vagyunk az emberi egzisztencia törékenységével, a Borult év pedig egyértelműen beismeri, az ember / időutazó: / ha elkésik, / már máshová / érkezik. A változás iránti vágyakozásban a szubjektív belső idő gyorsul vagy lassul, mert tudjuk, hogy mindenki visz magával olyan csomagot az életben, amit nem kért, a szimbiózisban csak jelent / időzünk egymásban, / lélegzeteink összenőttek.
Izgalmas játék, hogy a három szerző milyen sorrendben járult hozzá a vershelyzet elindításához illetőleg folytatásához, hogy melyik versbeszélő lelkiállapota, térbeli és időbeli helyzete volt meghatározó, milyen poétikai és retorikai sajátosságok nyomvonalán indult el az alapgondolat. Ebben a különleges vállalásban az a legcsodálatosabb, hogy a három, különböző korcsoportba tartozó (nagyapa, fiú, unoka) szerző életre hívott 126 önmagában kerek egész, formavilágában és üzenetében harmonikus verslenyomatot, amelyből megértjük az emberi döntések folyamatát, belátjuk, hogy a jó dolgokat még sokkal jobbnak is érezhetjük, végigkísérjük az önmegvalósítás okozta válságok menetét, s a versformáló látomás azt is felnagyítja, hogy a korábbi létélmények újraélesztésének lehetősége miként valósul meg. Az ön- és létértelmezésben sokszor nem a megtapasztalt, hanem az elképzelt valóságot magyarázzuk. Az Emlékszirmokban megnyílik a szenvedélyek, az érzelmek energiatartálya, felértékelődik a veszteség. Az ember bizonyos mértékig titok marad önmaga előtt, ha lelkét vizsgálva meg akarja fejteni a titkot, csak tanácstalanságban tapogatózik, s reméli, hogy a harmóniába rendezett élettérben, a természet folyamatos megújulásában megnyugszik, amikor Az illat a virágról leválik, / emlékezetté oldjuk / A szirmokkal tovább bíbelődünk, / kezünkben tartva / a hiány erejét.
Írásom végére érve feltehetjük azt a kérdést, amely már nagyon sokszor elhangzott. Ki a költő valójában, hogyan lehetne ezt alkotásélelektanilag meghatározni? Talán az emberiség belső hangja, aki a lelkében született gondolatokat és érzéseket rendezett szövegben közli, aki mer nagyot álmodni teremtő látomásai birtokában. Pontosan nehéz körülírni, főként akkor, amikor a versírási folyamatban a Stonawskí-trió ennyire egyedei szövegrendezésével találkozunk. Mindenesetre költőként fogadjuk meg Stonawski Tamás tanácsát, aki a MEO (Művészeti Ellenőrző Osztály) című költészettani breviáriumában így összegez: A vers mint vallomás nem az igazság kimondása – / hanem annak megkockáztatása, / … És ha rákérdeznek, hogy tényleg így történt-e – mosolyogj, / És válaszolj valami mással, (Például egy új verssel.)
Stonawski József, Stonawski Tamás, Stonawski Benjamin, Stonawski-versfüzérek
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2026
Csontos Márta
Csontos Márta kritikája legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
