Bence Erika: Horrordömping (az Oscar-jelöltek között)

Mi több, még a jelölt animációs filmek sorában is van olyan alkotás, amely a világban lakozó démonit tematizálja. Az ilyen típusú moziknál régi és jogos kérdés, hogy kinek szólnak elsősorban. A K-pop démonvadászok (Rendezte: Maggie Kang és Chris Appelhans) elsősorban tinifilm, fantasy – de van olyan jelentésrétege, amely inkább felnőtteknek szóló tartalom.  Egyébként a Piroska és a farkas, a Jancsi és Juliska, meg a Hamupipőke című ismert Grimm-(meg Perrault-)meséknek is van. Meg a magyar népmesevilág összes darabjának.  

K-pop démonvadászok (Port.hu)

Az alábbiakban a Bűnösökről és a Frankensteinről szóló értelmezésünk. A másik kettőről a későbbiek során teszünk közzé kritikát.

Démonaidtól nem szabadulhatsz

Ryan Coogler Bűnösök című, 16 jelölést, s ezáltal – akár elviszi őket, akár nem – történeti fordulatot magáénak mondható filmje a 20. század harmincas éveinek Mississippi államába kalauzol bennünket: gyapottermesztő vidékre, az amerikai szegregáció mindennapjaiba.

 Részlet a Bűnösök című filmből (Kép forrása: filmtekercs.hu)

A rabszolgatartó társadalom már a múlté, de az apartheid intézményesített ideológiája uralkodik a térségben: a Ku-Klux-Klan tartja rettegésben a fekete lakosságot. Az ilyen társadalmi rendszerek következménye viszont az, hogy igazából senki sem lehet biztonságban, szabad és boldog működésük alatt. Még a tökéletes fehér bőr – mint a Hailee Steinfeld alkította Mary esetében – sem elegendő a boldoguláshoz, ha kiderülhet, felmenői között van fekete, és hiába a fehér lakosság megkülönböztetett státusa, talán még a faji alapon diszkriminált közösségeknél is rosszabbul érzik magukat.

E sötét mindennapokba „robban be” (majdnem szó szerint) a háborút és a chicagói alvilágot megjárt Smoke fivérek (mindkét szerepben: Michael B. Jordan) hazatérte, akik ugyan bűn árán tettek szert pénzre, anyagi tőkére, amiből mulatót nyitnak a szülővárosukban – de a szó klasszikus értelmében nem gonosztevők, legalábbis nem rosszabbak azon világ karaktereinél, amelyek körülveszik őket.

A mulató legjelentősebb szolgáltatása (az ír sör és az olasz bor mellett) a zene, amelyet a vidék legismertebb és -tehetségesebb zenészeiből összeállított blueszenekar szolgáltat, s amelynek tagjait, hogy csatlakozzanak, a legkülönbözőbb módszerekkel veszik rá: visszaélve gyengéikkel, mint az idős és alkoholista Delta Slim (Delroy Lindo) esetében, vagy ahogy unokaöccsüket, a még nagyon fiatal és befolyásolható, de elképesztően tehetséges, ezért magának szebb jövőt  álmodó Sammie-t (Miles Caton, később, idősen: Buddy Guy), ahogy a (szexuális) vágyaira apellálnak. 

A mulató megnyitásának híre nemcsak a környék szórakozni vágyó szegényei, kalandorai, szerencsejátékosainak, hanem a KKK tagjai és a vidék vámpírjainak érdeklődését is felkelti, illetve felborzolja kedélyeiket. A klán céljai egyértelműek, de a vámpírtörténettel először nem tudunk mit kezdeni. Aztán egyre világosabb és átfogóbb tartalmú lesz előttünk a kép.  Coogler mozija nem csak egy újabb történet az amerikai apartheidről, hanem egy átfogó társadalmi tabló, amelyben komplex képet kapunk az amerikai fekete kultúra gyökereiről, hagyományairól és jelenkori következményeiről. És ennek a kultúrának nemcsak a blues zene, hanem a babonás hitvilág is része (volt).

Technikai értelemben, azaz a filmnyelv terén is kiváló és feszültségteremtő megoldásokkal (például: idősíkok mozgatása), de elsősorban a vizuális megjelenítés mögötti elvont jelentések tematizálásával hat ránk a Bűnösök („értünk bűnösökért” – gondolhatunk itt ismert kánoni szövegekre).  Ezért a felületes befogadó számára csapdát is rejt: minden egyszerre realisztikus és metaforikus jelentéssel bír benne. Utóbbi megfejtése és az előbbivel való összefüggésbe állítása igényes feladat.

Egy nagy klasszikus

Egy nagy klasszikus, Mary Shelley (azaz: Mery Godwin, 1797 –1851) Frankenstein, avagy a modern Prométheusz című 1818-as regényének adaptációja Guillermo del Toro rendezésében jelent meg ismét a filmvásznon 2025-ben, és kilenc kategóriában, köztük a legjobb filmnek járó Oscar-díjra is jelölték.  

Mary Shelley regényében nincs szó az elektromosságról mint életre keltő erőről, a villámot kifogni igyekvő (Benjamin Franklin kísérletei nyomán számos jelentős fizikus megtestesítette) tudós képét Del Toro mozija a korábbi filmadaptációkból veszi át, míg a Lény személyiségének, lelki alkatának megalkotásában közelebb áll az alapműből ismert képlethez.  A film tehát a rendező mexikói származása és amerikaisága ellenére is európai és brit kulturális magatartásmintákat és kódokat mozgósít, ugyanakkor – miként a Frankenstein doktort alakító Oscar Isaac, a guatemalai színész nyilatkozta – (dél-)amerikai nézőpontból és ilyen érzelmi töltettel, szenvedéllyel mesél.

Az új Frankenstein-film környezeti és társadalomképe a 18-19. század fordulópontjának világát jeleníti meg előttünk, a tudományos kísérletek és fejlődés térhódítását, a tudósi magatartások változását, amit csak nagyon keskeny vonal választ el a sarlatánságtól.  Aktualizációját a digitális kor természete adja, ahol a mesterséges intelligencia létrehozásával az ember újra saját, természetes határait feszegeti, s ahol ismét nagyon közel került ahhoz, hogy saját műve áldozatává váljék.

A film leghatásosabb és -megrázóbb jelenete a „farkaskaland”, amely az emberi gonoszság mellett a természet farkastörvényeit fogalmazza meg, illetve láttatja rendkívül erőteljes, naturalista képekkel – a Lény szempontjából. A farkas ugyanis eredendően nem gyűlöli a bárányt, mégis levadássza, mert nálánál magasabb erők (Isten, Természet, Természetisten) ilyennek teremtették. E földi világban tehát mindenkor üldözött vagy és valaki, valamilyen értelemben vadászik rád. A Lény és alkotója, Frankenstein doktor is a végtelenségig, képi értelemben az Északi-sarkig üldözik és próbálják meg elpusztítani egymást.  A film káprázatos felvételekkel érzékelteti nemcsak a Föld ezen tájainak, hanem az emberi világ és lélek jeges kietlenségének természetét. Nagyon erős a film szimbólumhordozása és képi strukturáltsága, ami a horroron túlmutató művészfilm sajátossága.

[A teremtmény]: A vadász nem gyűlölte a farkast. A farkas nem gyűlölte a juhot. De az erőszak szükségszerű volt köztük.. “Talán”, gondoltam, “ez a világ rendje”. Vadásznak rád, és megölnek, pusztán csak azért, aki vagy.

Frankenstein (2025)

A torz, a gonosz, illetve a gonosszá formáló traumák és indulatok elpusztíthatatlanok a világban. A valódi kérdés az – miként az már a Genezis kapcsán is felmerülhet –: Ki a valódi kísértő? A gyarló embert létrehozó alkotó, vagy az eleve hibás tulajdonságokkal világra jött teremtmény? A Frankenstein-történetben ez a „Ki a valódi szörnyeteg?”-kérdésben nyer megfogalmazást. 

Bence Erika legutóbb a Szöveten:

Bence Erika: Lehetsz Outsider (Ötéves a Szövet)