Csontos Márta: A kevesebb néha több (Kamocsay Ildikó: Sola gratia)

Cédrus Művészeti Alapítvány, Budapest, 2023

    A kisregény terjedelmében az elbeszéléshez áll közelebb, korlátozottabb a cselekményidő, nincs totális ábrázolás, a motivációs háló azonban jóval nagyobb, mint az elbeszélésnél.

    Terjedelmi vonatkozásban akár megkérdőjelezhető is lehet a műfaj, Kamocsay Ildikó 50 oldalas írása azonban méltán megérdemli a kisregény epikai műfajba való besorolását, úgy viszi vissza az olvasót az 1500-as évekbe, hogy valós történelmi személyeket állít a cselekmény-hálóba, s ha ismereteinket bővíteni vagy feleleveníteni szeretnénk a korszakról, s utánanézünk az események történeti hitelességének, máris megtapasztalhatjuk, hogy a hitelesség a fiktív motívumok ellenére sem kérdőjelezhető meg.

   A kötet hátoldalán olvasható, hogy Luther doktor és Katharina von Bora házasságának regényes prelúdiumát tartjuk a kezünkben, szeretnénk azonban felidézni a címválasztás jelentőségét is, hiszen a ’sola gratia’ Luther Márton alakjához és tevékenységéhez kapcsolódik, aki mint a protestáns reformáció vezéralakja, karizmatikus személyiségével az egységes egyház megteremtésén fáradozott, maradandóságát fémjelzi az is, hogy mind  a mai napig  a Luther Biblia a legfontosabb fordítás német nyelvterületen.

    A ’sola gratia’ pedig az ’egyedül kegyelemből’ elv megfogalmazása, melynek értelmében Isten örök igazságossága tisztán kegyelmi ajándék, s ez az ajándék egyéni teljesítménnyel nem érdemelhető ki, tehát Luther nem fogadta el az egyháznak azon tételét, hogy egyedül csak ők közvetítik Isten kegyelmét az emberek felé. Kamocsay Ildikó kisregényéből egy nagyon következetes, erős karakterű Luther-alak rajzolódik elénk, aki társaságkedvelő, Erasmusnak a szabad akaratról írt értekezését kívánja megcáfolni, s szüntelenül ostorozza Frigyes választófejedelem köpönyegforgató politikáját. Ő volt az, aki határozottan ellenezte a búcsúcédulák árusítását, mely a pápai udvar igazán jövedelmező üzleti politikáját jelentette, hiszen pénzért árusították az üdvösséget, a túlvilági büntetés elkerülését.

A keret-történet középpontjában Katharina von Bora áll, Luther Márton felesége, hat gyermekének anyja, aki bencés kolostor-iskolában tanult, s a történeti hitelesség kedvéért megemlítjük, hogy a Grimma melletti nimbscheni kolostorban tett fogadalmat 1515-ben.

    Katharina von Bora Luther írásaiból tudta meg, hogy a fogadalomtételt követően sem kötelező apácának maradni, így Luther és a helyi plébános segítségével nyolc másik apácával együtt megszökött a kolostorból egy targaui kereskedő kocsiján, egy heringes hordóban rejtőzve.

A szökést követően Katharina a kisregény szerint előbb az udvari festő, Lucas Cranach házába került, majd – érezvén, hogy „a Cranach-házban lobogó tűz a pogány életöröm máglyája” – átköltözött a Fekete kolostorba, ahol Luther is lakott. A reformátornak eleinte nem állt szándékában megházasodni, végül azonban mégis elvette a nála 15 évvel fiatalabb Katharinát. A történetből megtudjuk, hogy miért.   

    Mi az, ami elsősorban felkelti az olvasó érdeklődését ezen az 50 oldalon? A külső környezet és a személyek bemutatásának részletező leírása, a múltbeli történések hiteles bemutatása, a kalandos szökés, s nem utolsó sorban a vonzódások és ellenszenvek stresszhelyzetekben tapasztalható reakciói. Kamocsay Ildikó írása egyfajta kapcsolat-történet, ez a cselekmény mozgatórugója, a szándék és a cél közötti, isteninek feltételezett összefüggések bemutatása.