
az ártérben ülök
egy uszadékfa nyergében
a nyálas felszálló
reggeli ködben
a folyó hallgat
alattam
apró hullámnyelve
cipőm orrát nyalja
idővel
valaki jár még erre
nyilván már szóra éhes
megáll és néz
a túlprt felé kitartóan
helyes beszéljük folyóról
mondom értem
Bartha György verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
