Aranyi László: The three Gorgons are creatures of our imagination alone… (visual poem)

Aranyi László

The three Gorgons are creatures of our imagination alone…

A kissé Don Quijote-szerű Perszeusz újból Meduszára vadászik, s az útirányt kéri a Graiáknak nevezett három vénasszonytól. De egyikük ezt mondja, másikuk pedig azt… Így egyre mélyebbre jut saját tudatának útvesztőjében. A szakrális helynek tűnő boltíves tér szándékosan anakronisztikus, ahogy a Graiák is eltérnek a szokványos ábrázolásoktól. (Fiatalabbak, fenekükről szemérmetlenül lecsúszott a blue jeans…) A narancs, vörös, kék, ibolya, zöld színek egymásnak feszülése itt is pszichedelikus. Ez már nem a klasszikus görögség színeinek képzete, hanem annak belső, felbomlott változata. Nem objektív helyszínt látunk. Már a Graiák sem hús-vér lények, útvesztő tudati közeggé váltak. Perszeusz mintha nem is hozzájuk, hanem a világhoz fordulna segítségért, de a válasz érhetetlen, töredezett, körkörös. A szöveg durván beleavatkozik a képbe, a lilás és zöldes betűk mintha a boltívek között mászkálnának új labirintust képezve. Nem tudhatjuk, a látvány, ami elénk tárul, valóság-e, vagy a saját képzeletünknek konstrukciója…