Csukárdi Sándor: Gyilkosság a kékfestőben. Az Anya áldott könnyei. Pik-TÚRA Könyvkiadó Bt., 2024, 182 oldal, 4000 Ft.
Csukárdi Sándor több művészeti ágban alkot, irodalmi és színpadi művek termékeny szerzője, nevéhez társítható titulusait felsorolni sem könnyű: színész, humorista, rendező, költő, mese- és dalszövegíró, novellista. Most megjelent első regénye Magyarország egyetlen kékfestő múzeumáról kapta a címét, amely műfaját tekintve detektívregény, részint humoros krimi. A 13 fejezetből álló műben keverednek a korszellem és a vallási misztikum hatásai, amivel az író a szokatlan tetthely köré kellően rejtélyes és izgalmas bűnügyi történetet alkotott. A több idősíkon, illetve vallási és történelmi cselekményszálon összefonódó események központi helyszíne a dunántúli Pápa városa, a bűntényé pedig a szintén valós és működő Kékfestő Múzeum.
A szerzőt saját elmondása alapján bensőséges viszony fűzi a patinás kékfestő Kluge-üzemhez, s egy régi tervét valósította meg azáltal, hogy a napjainkra már múzeummá vált egykori gyárba kalauzolja olvasóit. Aprólékos, részletes leírásaival a kékfestő műhelyt, illetve magát a jelenkori múzeumi tárlatvezetést szintúgy hitelesen ábrázolja nemcsak külsőleg, de a hajdani kelmefestő munkafázisokra utaló szakszavak és -kifejezések beépítésével is, úgymint küpa, ráf, mángorló, pámoló, indigó, meszes vasgálic vagy transzmissziós tengely. S hogy mindez miként kapcsolódik a templomépíttető gróf Eszterházy Károly püspök korához, pláne egy enigmatikus gyilkossághoz? Nos, ehhez vált elengedhetetlenné, hogy Csukárdi Sándor létrehozza ezt az elmetornának szánt kötetét, mely a műfaji sajátosságok jóvoltából természetesen egyben intellektuális szórakoztatás is.
Feltétlenül figyelemre méltó az, ahogyan az újdonsült regényíró felkészült erre az alkotásra az elmaradhatatlan adatgyűjtéstől a krimiírás tanulmányozásán át az elkülöníthető témakörökben, szakterületeken való búvárkodásig. Magától értetődően a műben klasszikus rendőri-nyomozási mozzanatok elevenednek meg, például helyszínelés, kihallgatás, boncolás vagy házkutatás (bár utóbbi a magyar jogban ma már nem így jelenik meg). A fiktív szereplők teljesen szokványos neveket kaptak – kivétel a főszereplő neve, valamint az azonosításig névtelen áldozat rendőrök által egymás között használt megnevezése –, amire kijelenthető, hogy olvasóbarát, illetve egyben jelzésértékű. Napjainkra való tekintettel kiemelt jelentőségűek a könyvben a különféle audiovizuális és felvételeket készítő technikai eszközök, valamint betekintést kapunk a mai fiatal generáció gondolatvilágába. A cselekmény végéhez közeledve pedig több levél is előkerül, illetve olvasható lesz a szövegbe ágyazva a rejtély megoldása szempontjából fontos és konkrét információkkal, ugyanakkor a végkifejlet fordulatos, az olvasó gyanúja nem egyértelmű az elkövetőt illetően, s az egyébként végig gördülékeny és eseménydús történetvezetés magával ragadja a befogadót.
E krimi felfogható izgalom szempontjából kaland és rémület, nyelvi megformáltság szemszögéből régi és (poszt)modern használatú kifejezések-szószerkezetek vagy akár keretezés tekintetében vallásos háttér és erotika különleges ötvözetének, ami az olvasói értékelés során egészen egyedivé teszi annak ellenére, hogy az íróra bevallottan mintaként hatott részben az egyházi szál beemelése kapcsán Dan Brown világsikerű, A Da Vinci-kód című műve, részben pedig a krimiírói fogások kapcsán az eredetileg a műfaj koronázatlan királynőjére, Agatha Christie-re oly jellemző úgynevezett leleplezési jelenet kidolgozása, amely révén a gyanúsítottak szembesítésével és a feszültség fokozásával a tettes kiléte a végsőkig rejthető.
A könyv elolvasása után végül feltehető a kérdés, hogy ebben a krimiben vajon lehet-e győztest hirdetni, mármint egyszerűen fogalmazva a főhős a mesékhez hasonlóan elnyeri-e méltó jutalmát – ámbár a detektívregények egyik lényegi eleme, hogy a nyomozás sikerrel zárul, a tettest vagy tetteseket elfogják, tehát a detektív mint főhős feltétlenül győztes pozícióban van. Csukárdi regénye végén azonban mindent átgondolva mégsem jelenthető ki egyértelműen, hogy a nyomozó, Sellő Iván végül csakis elégedett lehet és jutalomban részesül, több okból sem, s ezzel a fajta befejezéssel a vidéki, kisvárosi körülmények közepette történt furcsa bűnesetek dacára a szerző még inkább átélhetővé, életszerűvé alkotta meg története cselekményét.
Varga Árpád legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?