Kiss Tamás

A vértanú és az utókor

A megoldás: „Le Dualisme”, melyet Kádár József (Joseph Kadar, Le K’dar) hozott meg a művészet számára Kádár József „Le Dualisme” felfedezése, nem csupán új, és rendkívül érdekes művészeti-tudati élményeket hozott, hanem szinte felkiáltott velük, mondván: „Íme ilyen vagy ember, ilyen vagy művész! Két féltekés agyaddal gondolkozol és alkotsz. Hát tessék, megmutatom neked!” És megmutatta. Alkotásainak egyik felén a „természeti”, organikus világ tükröződik, de a másikon már az elvont, matematikai formákkal is kifejezett absztraktok jelennek meg. Nem kell szégyelni magadat ezért, inkább képviseld mindkettőt, hiszen így vagy egy egész, és egy egészen egyedi lény ezen a világon. Szabadítsd fel mindkét féltekédet, engedd, hogy a jobb és a bal is elmondja meglátásait a világ éppen adott szegmenseiről, tedd őket egymás mellé, így nézzél önmagadba. A dualizmusban oldd fel a kínzó, gyötrő, benned mocorgó örök kettősségedet, adj féltekéidnek feltétlen szabadságot, és lásd végre olyannak magadat, amilyen ténylegesen vagy! Lehet ezeket a műveket szimultán absztraktoknak is tekinteni: egy részről az organikusan ábrázolt, természetközeli kompozíciót, mely nyilván nem lehet a külvilág fotografikus másolata, illetve a ténylegesen bal agyfélteke dominanciájú részt, mely maga az elvont megjelenítése. Első látásra mellbevágó élményeket hoznak ezek a művek, hiszen mélyebb megfontolást, gondolkodást igényel szemléletük. Az esztétikum különlegességein túl, az ember úgy áll meg előttük, mintha Krisztus „pantokrátor” szemeibe nézne, mert az első pillanatokban meghőköl, hogy „mi ez?”, aztán elkezdi vizsgálgatni, közeledik-távolodik tőle, majd a látó-gondolkodó egyszerre merül el a művekben és önmagában. Mivel volt szerencsém ismerni Őt, sokat beszélgettünk és alkottunk is együtt, így különösen érdekes volt a „feltaláló”, az emberre esztétikai-tudati síkokon újra, új módon rátaláló, és a biológus diskurzusa, melyet a kamaszok lelkesedésével és hevességével folytattunk le minden alkalommal. „Aki mer, az nyer” – szól a mondás -, és ő a művészet igen sok területén mert és nyert. Számomra ma is az Ő művei jelentik a legmélyebb inspirációkat.