Rohanó világunk információáradatában, jó és rossz hírek özönében, abszurd világhelyzetek iszapjában folytatva az útkeresést, felüdülést jelent számunkra, ha fontos üzeneteket közvetítő könyveket vehetünk a kezünkbe. Az pedig kifejezetten előnyös, éppen a fenti élethelyzetek miatt, ha az alkotás rövid, tömör és nagyon tartalmas. Az irodalomban ez a műfaj és versforma a haiku; ez a mikrovers, melynek nagyszerű, 300 darabból álló gyűjteményét olvashatjuk Németh István Péter Mosolyodba zárkózva című kötetében. A 300 haikut tartalmazó kiadvány a Cédrus Művészeti Alapítvány gondozásában jelent meg ebben az évben.

    Ismereteinket felidézve tudjuk, hogy a haiku szülőhazája Japán, s a régi időkből fennmaradt egy lírai antológia, a Tízezer falevél, amelyben 561 szerző hagyta ott a névjegyét írásaival. Valójában a haiku eredendően az öt soros tanka állandósult első három sora, mely 5-7-5 szótagszámú ’építményében’ mindig tartalmaz évszakszót (kígó) és a vers végén mindig található vágószó, mely felerősíti a benne rejlő üzenet erejét. A téma a természethez kötődik, s egy különleges képi világot tár elénk az évszakokhoz és a természetben észlelhető változások megjelenítéséhez. A természetábrázolás és a szimbolika filozófiai üzenetet rejt, virtuóz képekkel, spirituális beleéléssel, mély érzelmi töltöttséggel.

    Mindez együtt van Németh István Péter kötetében, de ennél még sokkal több is, hiszen olvasás során megtapasztaljuk, mennyire egyedien jeleníti meg gondolatait, s merész újításokkal is jelentkezik, melyek még csak tovább fokozzák az olvasott sorok üzenetének intenzitását. A szerző tanár, költő és irodalomtörténész, filozófiát és esztétikát is tanított. A kötet hátlapján található Halmai Tamás ajánlásból pedig megtudjuk, hogy Németh István Péter nem a tizenhét szótag dogmájához, hanem a haiku szellemiségéhez hű.

Költői világának esszenciájából születnek azok a ’gondolatforgácsok’, melyek valójában létsűrítmények a szerző impresszióival, tanácsaival: Élj szépen, s légy / oly kipusztíthatatlan, akárha / a mályva. (Parancs 53.) …Hanyatt a fűben. / Irkám firkált lapjain túllapoz a szél. (Fehér fény alatt 66.)

     A haiku atyja, M. Basó alapgondolata köszön vissza és folyamatosan befogadásra inspirál bennünket Németh István Péter verseiben; a jó haiku olyan, mint a harang zúgása, a hang még sokáig a fülünkben marad. Penget. / Ujja begyében a világ / kés-szárnyú szilánkjai (Muzsikás vak 51.)

    A szerző haikui a hagyományoknak megfelelően tükrözik a megkérdőjelezhetetlen igazságot, tudjuk, hogy a természet része vagyunk, s azzal is tisztában vagyunk, hogy az ember szubjektív evolúciója során az objektív valóság és a szellemi világ visszatükröződésében egyidejűleg van jelen. Ez a kettőség vonul végig a versekben úgy, hogy gondolatokat, érzéseket, képeket hoz fel a mélyből, melyeket cselekvő szeretet ölel át. (Mennykék ernyődre tapadott / narancsszín falevél / az vagyok (121.) …Fényes ujjhegyed / könnyedén hasítja föl most / köd-ingemet. ( 109.)a

    Németh István Péter egyáltalán nem kötődik az eredeti 5-7-5 szótagszám rendezettségéhez, a 17-es szótagszám azonban mindvégig dominál és természetesen meghatározóak a természet kínálta hangulat-inspiráló lehetőségek. Szepes Erika Haiku-egység-teljesség-magány című tanulmányában a versforma és a műfaj lényegét meghatározó számokra fókuszál, utalva ezzel a számmisztika fontosságára a keleti filozófiákban. Ennek értelmében a haiku a világmindenség szeletkéje, a hármas szám a lét dinamikus és dialektikus ellentétéinek egymásra hatásából szintetizálódott teljesség. Az ötös szám pedig arra utal, hogy a mikro- és makrokozmosz elemeinek leírása pentadiktus, vagyis az 5-ös szám a világ oszthatóságának hányadosa. A számok misztériuma pedig igen nagy hatású, a folklórban, a népmesék világában is mindenhol jelen van.

    Magyarországon is hagyománya van a haiku írásnak, ami természetes módon, a transzkulturális perspektívák következtében formai és tartalmi változáson ment keresztül. Létezik Magyar Haiku Klub és 2010-ben megjelent egy könyv is Ezer magyar Haiku címmela Napkút Kiadó gondozásában. Úgy gondolom, a magyar haikuszerzők gondolatvilágában nem igazán dominál a nosztalgikus, magányt kereső, beletörődő töprengés. Csak néhány nevet említsünk a teljesség igény nélkül: Kosztolányi Dezső, Weöres Sándor, Tandori Dezső, Zalán Tibor, Fodor Ákos …

    Németh István Péter haikui kevés szóval is tudnak hangulatot teremteni; kép-hang, csend-zaj. mozgás-mozdulatlanság, lelkiállapot- változások pillanatnyi impressziói alkotják a sorokat. Úgy vélem, a magyar haikuk sokkal inkább énközpontúak, a szubjektum lelkiállapotának megjelenítését tükrözik hihetetlen gazdag lírai eszköztárral. Az évszakok, a természeti jelenségek persze mindenhol jelen vannak, de Németh István Péter mikroversei a szerelem kiváltotta euforikus érzéseket is nagyon szemléletesen, beleérzően tárják elénk. Zsenge rügyek novemberben -/ kipattannak / melled bimbai …Utcákból Útra hívtál. / Versem röpteted. / Ölelj szabaddá!… Szeretlek, mint a zengő húr/ a gitáron / az ujjbegyedet.

     Ezek a kis minikompozíciók, létmegélések fényes bizonyítékai annak, hogy a magyar szerző nem feltétlenül vonul vissza magányos töprengésbe, csak azért, hogy a természettel azonosulva vállalja sorsát és önmagát. A versek között iker-, füzér- és lánc-haikuk is felbukkannak, gyönyörű a MARADJ VELEM, MOST TÉL VAN, ÉS HŰVÖSÖDIK AZ ESTI KERT, amelyben szelídség, szépség, sóvárgás éteri lebegésében öleli a szerző kedvesét magához kilenc ’tételben,’ fokozódó szenvedéllyel. Maradj velem, hisz / fogy a fény föntről / és mind a kutakból is…Maradj velem, mert / hullámló öledben / el is érem a tengert…Számnál most narancsgerezd / már, de csókod emléke még / nem ereszt…

    Azt is mondhatjuk, hogy a haiku egy zárt kagyló, kőbe vésett üzenet, kikezdhetetlen kiskompozíció, egy véget nem érő dallam, mely szívünkbe fészkeli magát, nemcsak a fülünkbe. Úgy követik végig a külső világ pillanatnyi átalakulását, hogy a szerző meglátja, érzékeli a láthatatlant és az élmény megosztásával a képzeletünket is gazdagítja. Külön világ nyílik meg számunkra, melyet a haiku nagymestere, Fodor Ákos így jellemez: Szerintem valami igen gondosan kimunkált keskeny, kényes rés, esetleg átjáró a valóság és az igazság között.

    Míg a japán haikuban nincsenek rímek, Németh István Péternél ilyen változattal is találkozunk. Gyertyáról sztearin / gördül időnként / s tisztán, mint rím […] Hull hideg s angyaltalan hó / mégis örvend / mind a halandó. Különösen figyelemre méltó a Gyűszűnyi bordalok sorozat, ahol az 52 haiku számos rímes változatával találkozunk, melyeket a szerző finom humorral fűszerezve tálal az olvasónak: Józanság, tovább nem sújts! / Nehéz a szívem, / Mint a pincekulcs […, miként a fentiek is mutatják,] Diák koma boldogan / kárhozna / hisz temploma a kocsma. Németh István Péter kötete Acsádi Rozália költő igényes, értő utószavával zárul, s bepillantást enged a szerző mágikus eszköztárába, hogy mi is megtapasztalhassuk, hogyan tud feltárni mögöttes tartalmakat.

   A haikuk varázslatos világa, mikén a fent leírtak is mutatják, számos magyar alkotót is bűvkörébe zárt. Így, írásom végén hadd idézzem a kortárs B. Tóth Klára költő, restaurátor, festőművész igazán találó gondolatait ennek a különleges képvalóságot megteremtő versformának a méltatásához. Haikut írni kegyelem. Jó haikut írni kiváltság. Alázat és szolgálat egyszerre.

  (Németh István Péter: Mosolyodba zárkózva. Háromszáz haiku. Cédrus Művészeti Alapítvány, 2024)

Csontos Márta kritikája legutóbb a Szöveten:

Csontos Márta: A megismerés szellemi ösvényein (Györgyi Csaba: Barokk vihar)