Csontos Márta: Költői üzenetek a kozmikus harmónia megteremtéséhez (Pintér László: Hártyafalon atlaszi súly)

Pintér László: Hártyafalon atlaszi súly. Cédrus Művészeti Alapítvány, 2025

A Cédrus Művészeti Alapítvány új felfedezettje Pintér László, akinek nemrég jelent meg debütkötete a kiadónál Hártyafalon atlaszi súly címmel. A versgyűjtemény hátlapján Babics Imre méltatja a költő poétikai kvalitásait, olvasatában a szerző tökéletes formakultúrával az emberiség legalapvetőbb kérdéseivel foglalkozik.

    A 64 vers gondolatmenetében, keletkezés- és teremtéstörténeti meditációiban jelentős filozófiai érzékenység tükröződik. Létértelmezése alapján Pintér László ’istenes költő’, de egyáltalán nem hagyományos módon, ugyanis a keleti és a nyugati hitvilág bűvkörében sajátos ideológiai ötvözetet teremt; elképzelhető és hihető univerzumba helyezett mítoszaival egy egyéni eszmerendszer ’illusztrációját’ is megvalósítja.

     Nagyszerű példája ennek a Vagyok, aki vagyok című opus, mely idéz a Bhagavad-gita néven ismert szanszkrit vallásbölcseleti költeményből, de belép a keresztények Istene is a sorok közé.  Én vagyok, aki féltve őrzi lépted, / a Legfelsőbb Ok, Végső Értelem […] Vagyok – és nélküle a semmi sincsen – / Szeretet, Szentség, Lélek, Béke, Jóhír […] és bűneidre Én vagyok a Gyógyír… A ’nélkülem semmi sincsen’ Isten létére utal, kifejezi a Teremtő önmagában való létezését, ezért örökre fogják emlegetni nemzedékről nemzedékre.

Nem véletlen, a kötetet bevezető ír költő, Yeats idézete sem, mely azt hangsúlyozza, hogy az ember szeretné a világteremtés előtti arcát is meglátni, belépni vágyik a létezés másik dimenziójába, úgy, hogy testi gyökereit nem szakítja el.

      Egy jól ismert mondás szerint az idő a tanítómesterünk, de nem igazán kegyes hozzánk, hiszen végül megöl bennünket, így a rendelkezésre álló életszakaszt úgy kell eltöltenünk, hogy ne bánjuk meg azt sem, amit elvesztegettünk. A semmibe lökött percek mögött, ahogy Pintér László A pillanat című verséből megtudjuk: van ami az életen túlmutat, de a szerző maga is beismeri… hánykódom én is a habokon / óceánján az anyagi világnak.

Weöres Sándor A teljesség felé című, aforisztikusan tömör bölcseleti útikönyvét is idézi a szerző. Weöres a végső igazságokról tanácsot adó bölcs, aki feltárja és megláttatja velünk, hogy minden struktúrában a teremtés titkai rejtőznek. A létra bennünk van, megpróbálhatunk felkapaszkodni úgy is, hogy erőfeszítést sem kell tennünk, így lesz a létra a belső erő és potenciál szimbóluma, mely a spirituális felemelkedéshez szükséges; ahogy Weöres tanácsolja, csak bontsd szét a személyeddé vált világot és beléd tódul a teljesség.

    A halandó ember bizonytalanságra van ítélve a teremtéstitkok ismeretének hiánya miatt, az ideológia és a költői nyelvezet pedig mindig valamiféle szakadék meglétét sejteti, vágyódik a boldogságra, de az idő ragadós szálai összekuszálják a történetek és az emlékek darabkáit, a földlakó sorsának alakulása átláthatatlan. Vihar előtti áhítat tölt el bennünket, de tudnunk kell, anyagi létünk a determináció ittléte alatt áll. Eljön majd az óra / és hamu leszek […] néma csontváza / az árnyékmagánynak panaszolja a költő, de végül a halál is csak egyfajta metamorfózis, s a transzcendens képletek megnyitása során tudatos dimenziómágiával lényünk teremtő energiáját megismerésünk ellenőrzése alá helyezzük.

    Be kell látnunk, hogy a világ belül rendezett, a zavarok a felszínen vannak, és az is igaz, hogy a szavak olykor eltakarják a valóságot, a gondolatok azonban minden akadályon áthatolnak. Arisztotelész azt állítja, hogy a költőnek inkább a történet, mint a forma mesterének kell lennie, Pintér László esetében azonban bátran kijelenthetjük, a történeteken, az impressziókon túl nála formai tökéletesség is kiemelkedő. Rímes sorai nyelvi alapjukban a magyar nyelv természetes szónyomatékára, hangsúlyára épülnek. Főként páros rímekkel találkozunk, gyakoriak az asszonáncok (Húrom alól, Skizrofén hold, Szűntelen, kereslek, Foktáv). A rímelés figyelemfelkeltő ereje nagymértékben segít a mű mondanivalójának hangsúlyozásában. Az időmértékes verselésnek is mestere. (Dimenziók, Modern Sziszüphosz) Hadd idézzek két sort a tökéletes anapesztusz bemutatására: Ma lejössz, de te sem tudod ezt, hova még, / kiemel a Gyönyör- Szeretet – Fakadás –

 Feltétlenül szeretném kiemelni az Esti válasz című verset, amely Babits Mihály Esti kérdés című versét idézi, s ebben a verskísérletben Pintér László követi az eredeti vers soraiban található szavak magánhangzóképletét.  Ez a néhány kiemelés is bizonyítja, egy nagy műveltségű gondolkodóval találkozunk a sorok között, aki spirituális erővel mantrázza, hogy az embernek a karmáját mindenképpen be kell teljesíteni.

    A keleti gondolkodás ihletettségében Pintér László nyilvánvalóan hisz a reinkarnációban. Az újjászületés lehetőségét a Biblia is említi, de a magyarázatok során ez mindig háttérben marad. A szerző jól ismeri a hinduizmus szent könyvét, a korábban említett Bhagavad-gitát is, a szent könyv jelentősége valójában mérhető az Újszövetséggel. Nem elhanyagolható tény, hogy a nyugati világ több gondolkodóját is megérintette a keleti értelmezés filozófiai mélysége. (Einstein, Oppenheimer, Humboldt)

A változás elfogadása, a metamorfózis, a keresztény vallásban Krisztus színeváltozását jelenti,

maga a metamorfózis lehetősége pedig a többdimenziósnak elgondolt világ átjárhatóságát is tételezi. Itt említem meg Pintér László vállalom című versét, amelynek előfutára a megfejtem magam, hiszen már ez utóbbiban is próbálja értelmezni a sejtmagányba vájt / ősi transzcendens képletek üzenetét. A vállalom négysoros, páros rímekkel felépített struktúra nagyon eredeti képi világgal, mely megmutatja számunkra, hogy a tudatosság szintjeire jutva gondolataink behatolnak a Fátylon túli síkra, az átváltozás ’egoszilárdan’ biztosítja számára mindazt, amit Simai Mihály nagyszerű kötetében végtelenkezdetnek nevez, így a halál is csak metamorfózis, amelyben finom rejtett erők és rezdülések / fürösztik-hangolják át puszta lelked. Pintér László képi világa is nagyon különleges, gondolatainak erejét számos szóalkotással eleveníti, hogy csak néhányat idézzünk: szélkedély, árnyékmagány, kómasötét, létmerülés, viharhirtelen.

  Pintér László intellektuális lírája a lét teljességre való eljutásának áhítatát tükrözi, öntudatlanul is tisztában van vele, hogy az önismeret a bölcsesség kezdete, ehhez a felismeréshez kapcsolódik Gnóthi Szeauton című verse, ahol a görög szókapcsolat valójában arra figyelmeztet bennünket, hogy ismerjük meg saját határainkat, legyünk tisztában képességeinkkel, de ismerjük be azt is, hogy nem ismerhetünk meg mindent. kezd fesleni a Fátyol, mi önvalóm takarja […]  Híd vagy te, értelem, önvalóm és magam között…

    Az sem véletlen, hogy a szerző számára nagyon vonzó William Blake angol költő látomásos mitológiája, Blake, mint keresztény misztikus látnok a képzelőerő és a művészet politeizmusát hangoztatta, s hogy miként reflektált Pintér László erre a bölcsességre, A parton című opusban találunk választ. Soraiból belső nyugalom árad, egyfajta kozmikus harmónia: úgy hidd el itt nincs helye hibának / szirmai nyílnak rengeteg világnak […] amerre nézek teremtésnyomok / minden atomban Isten mosolyog.

    A keleti gondolkodáshoz való vonzódása mutatkozik meg a hagyományos kínai rendezőelvben érvényesülő jin és jang említésével. Mindezek alapján a jelenségek dialektikusan ellentétes elemekre oszthatók, melyek folyamatosan hatással vannak egymásra.

Ugyanakkor a hivő ember Cherubi szemlélet útján együttműködést tud kialakítani magasabb rendű hierarchiákkal. A kötetzáró Ars poetica felvonultatja azokat a szellemi és spirituális alkotókat, akiknek lényét átjárta valami fénylő, gyönyörű túlvilági szövedék, ők azok a mesterek, akik már rég a transzcendentális szférában honolnak, s itt fogalmazza meg poétánk a költészet igazi jelentőségét önmaga számára: Nincs tisztább költészet, mint ha kinézek, / s egy falevélből visszanéz az Úr.

Pintér László abba a költői univerzumba vezet el bennünket, ahol az érzékelhető és a fantáziabeli világ közötti metamorfózis összeköti a megélt és a lehetségesnek vélt létet. Azt hiszem, ars poeticája nyomán megfogadhatjuk Ortega tanácsát: az élet teljességét úgy kell megvalósítani, hogy olyan horizont álljon előttünk, mely minden lehetőség számára nyitott.

Csontos Márta kritikája legutóbb a Szöveten:

Csontos Márta: Poétikai sejtések a látszatok mögötti valóságban (Fellinger Károly: Chaplin cipőfűzője)