Nagy Gerzson második, Ablak az Ontario-tóra című regényét a harmadik, a Meddig él egy anya miatt szereztem be és olvastam el. Azonban előzetes feltevéseimmel ellentétben: a 2024-es könyvet nemigen lehet az előző mű felől olvasni és értelmezni, bár néhány motívumazonosság és (távoli) reflexió a másikra mégis felfedezhető benne.
Az Ablak az Ontario-tóra nemzedékregény, a rendszerváltás idején egyetemista ifjúság életéről és válságairól szól, legalábbis az egyik történetszála, a másik, ahol az első személyű elbeszélőt kívülálló váltja fel, Andrást, a főszereplőt már kanadai emigrációja során, az előző évekhez képest tíz évvel későbbi időpontban láttatja. A két narratíva fejezetei váltakozva, de egy jól kivehető logikai rend szerint jelennek meg a regényszövetben. A korábbi élet, a magyarországi félmúlt történéseit az idegenben beilleszkedni igyekvő, de kiábrándult Andy visszaemlékezései, tépelődései és nosztalgiája hozzák be a képbe. Azok a pillanatok, amikor tétlen magányában a legfurcsább gondolatok vetődnek fel benne: a múlt átértelmezésének és megértésének kísérletétől, a családi viszonyok értelmezésén át az öngyilkosság gondolatáig. Huszadik emeleti bérleményének ablakából csak az Ontario-tó egy keskeny sávját látja be, a rácsos szellőzőnyíláson pedig nem valószínű, hogy kiférne, ha mélybe szándékozna vetni magát. Az öngyilkosságra azonban nem az idegenségben, azaz Kanadában gondol először, hanem egyetemi éveinek nihilje és csalódásai nyomán. Legközelebbi halálélménye pedig – igaz, nem egészen szándékosan – Marokkóban következik be, amikor túl messze úsznak be a tengerbe. Mindkét halál-gondolat metafora is egyben: a tengerparti kaland az „árral való tehetetlen sodródás” gondolatát hozza be a képbe, míg az ablak a „múltra való rálátás” szimbólumaként funkcionál a történetben. Nem véletlen az sem, hogy budapesti évei alatt többször is megnézi Osborne Dühöngő ifjúság című darabját, és hogy egy Mongolnak nevezett kortárs író társaságában (többször említett könyve a Belövés címet viseli) nyer bepillantást a korabeli liberális elit önpusztító életmódjába. A kor ellentétes életvezetési modelljét viszont Veronika és családja jelenti: a volt pártfunkcionárius (és feltehetően besúgó) apa, az üres lelkű, merev magatartású anya, a nepotista fivér és a frusztrált, a kapott minta ellen promiszkuitásával lázadó lány képviselte családmodell.
Az idegenben – minden tiltakozása és igyekezete ellenére, hogy elkerülje – lassan Andyvé váló Andrást azonban egyáltalán nem a kanadai gyökértelenség és társtalanság teszi életunttá és céltalan téblábolóvá – inkább az otthoni depresszió és kilátástalanság sodorja Amerikába. Azt viszont mindvégig tagadja, hogy egykori szerelme, a helyette gyermekkori barátját, Botondot választó Ildikó után ment volna Torontóba, s nincs is jele annak, hogy erőfeszítéseket tenne a megtalálására.
A történelmi félmúlt, mint amilyen a temesvári gépfegyvertűz, amikor Ildikó és az édesanyja a fürdőkádban keresett menedéket az ablakon becsapódó lövedékek elől, a holokauszt vagy a kelet-európai kommunista diktatúrák nyomasztó öröksége csak a háttérben, többnyire már múló, vagy a feledés terébe utalt történetmozaikok formájában bukkannak elő. András és barátnője, Veronika például épp abban a házban bérelnek lakást, ahova Szép Ernő írót gettósították, Géza bácsiról, a kollégium – egyébként kedves és jóakaratú – portásáról pedig kiderül, hogy nyilas keretlegény lehetett.
Mi az mégis – ha nem a megjelenített múlt –, ami miatt valamennyiük, egy nemzedék élete torkollik letargiába Magyarországon, s amiért András (miként barátai is) képtelen a boldog és tartós párkapcsolatra? S ha valahol igen, akkor itt mutatkozik meg az összefüggés, a motívumhasonlóság az Ablak az Ontario-tóra és Nagy Gerzson 2024-es regénye között. A Meddig él egy anya szereplői, a szintén Torontóba távozott Tamás/Tom és nővére, Ágnes is szinte ugyanazt a jövőtlen utat járják be, mint András és barátai. És Tom sem egyértelműen szerelmével, Eszterrel való szakítása miatt tűnik el a nagyvilágban, nővére fikciója értelmében Velparaísóban, ahol a Rejtő-regények hősei is kalandoznak. Szembetűnő ugyanakkor az a működésképtelen, a traumáit és a rossz életvezetési mintákat nemzedékről nemzedékre örökítő családmodell, amely szinte valamennyiük életében ugyanolyan, függetlenül attól, hogy Budapesten, vidéken, vagy akár a határon túl nevelkedtek-e. Középpontjában az elhanyagolt vagy megcsalt, ezért mártíromkodó, gyerekeit a túlaggódás és a fojtogató szeretet súlyával terhelő, vagy épp ellenkezőleg, a rideggé vált anyával. Ebből a csapdából menekül mind András és Ildikó, mind az új regényben Tom, s ebbe ragad bele az otthon maradt, önálló életét elkezdeni képtelen nővére, Ágota.
Az Ablak az Ontario-tóra paradox kimenete az, hogy András Torontóban is egy működésképtelen házasság tanúja, és a belőle kifejlődött szerelmi háromszög alanya lesz. Az egymással párhuzamosan futó, illetve egymásra reflektáló narratívák nem kínálnak megoldásokat.
(Kalligram Könyvkiadó, Budapest, 2022)
(A cikk rövidített változata az Élet és Irodalom 2024. augusztus 1-jei számában, az Ex libris rovatban látott napvilágot.)
Bence Erika kritikája legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?