Keresztes Margit oktató-kutató orvosként töltötte aktív éveit, sejtbiológiából szerzett PhD fokozatot. Néhány korábbi versírói kísérletet követően 2023-ban kezdett intenzíven költészettel foglalkozni. A Cédrus Művészeti Alapítvány pályázatán 2024-ben nívódíjat nyert, s nemrégiben jelent meg a kiadó gondozásában Pár csepp világmézért…című első verskötete.

    Több mint félszáz szerző költői világképének megismerését követően most valami új élmény birtokába kerültem. Keresztes Margit opusai azt tükrözik, hogy a szerző optimista szemlélete a világ szépségeinek megidézésében teljesedik ki, mindenkor képes a diszharmóniától harmóniát teremteni olyan módon, hogy nem kellő távolságból akarja mindezt szemlélni, hanem azonosulni kíván a világmindenség valamennyi apró megnyilvánulásával, fénylényként járja be annak minden szegmensét a felfedezés örömével. Hullámzik bennünk az őstenger, / s minden pillanat sokat ígér…/ Keresem a fő harmóniát, / az együttrezgést – melódiát…

   Már a Lectori salutem is tartogat valami figyelemreméltót, ugyanis a szerző a barátokon és családtagokon kívül a bahá’i világközösségnek is ajánlja verseit. Mindez azt jelenti, hogy nyilvánvalóan a bahai hit követője, melynek tagjai egyistenhívőként is, a többi világvallás kibékítésével a világbéke elkötelezett hívei, intenzív közösségi életet élnek, előtérbe helyezve a lelki-szellemi értékek fejlesztésének fontosságát. Ez az egyetemességre való törekvés, s az emberiség különbözőségeinek megszüntetését támogató közös akarat igazán szimpatikus, hiszen lehetővé tenné, a világ minden szegmensére kiterjedően, az előítéletek felszámolását.

    Sajnos ez a felfogás egyelőre, a jelenlegi világhelyzetben, meglehetősen utópisztikus, mégis jó érzés tölti el az olvasót Az őszi napfény békéje című vers olvasása közben: Örömöm most szétküldöm—/ hadd derüljön az egész világ / fényes békében / e háborús időben…!

    Keresztes Margit versvilágában uralkodó a fény; a természettel, az anyagi világgal egyként azonosulva, Paulo Coelhot idézve, a fény harcosaként van jelen, s ahogy a ciklusok címei is sugallják, élete tele van varázslattal, zsongással, létlényegében kiteljesedve mindennapjait átszövi a ragyogás, az emberiség nagy közös álmait valóságosnak kívánja látni és láttatni. Csak néhány különleges szókapcsolat segítségével szeretném illusztrálni a fény folyamatos jelenlétét a versszövetekben: fényzaj, fényzene, felhőfény, fénybéke.

    A szerző nyilvánvalóan hisz abban, hogy a bennünk lakozó szeretet és közös akarat segítségével meg tudjuk sorsunkat változtatni, s ezzel egyidejűleg sok más ember sorsát is kedvezően alakíthatjuk. A tartalmas, értelmes emberi élet iránti igény sürgető megfogalmazása József Attila egy nagyon ismert versének néhány sorát is eszembe juttatja: az igazat mondd, ne csak a valódit, / a fényt, amelytől világlik agyunk, / hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.

Panteisztikus világszemléletet is felfedezhetünk Keresztes Margit költészetében, képes a téridő káprázó korlátait szétfeszíteni, az anyagot feloldja a teremtőben, Isten kiáramlásának tekinti, a világot időben is egységnek látja, s úgy véli, lehetőség nyílik majd arra, hogy megszökhetünk a Világegyetem / titokzatosan táguló közepébe, s akkor majd megérthetjük, hogy a csillagok csodás szövedéke – szívfényragyogásból van!

    A versek olvasása során a befogadó együtt szeretne szárnyalni a szerzővel, keresi azokat a tartalmakat, melyekre önnön lelke mélységeiben bukkanhat. Elfogadja, hogy a nagy világegészben az ember egy kiegészítő részecske, de érzi, hogy a mikrovilágban megtapasztalható létállapot hogyan áramlik át a test és a tudat érzékcsatornáin, érzi, hogy egyazon energia-anyagból zizzenünk… létünk egyetemes szívdobbanás…önmagunkban.

    A Spirálfohász a versgyűjtemény egy különleges darabja, a szerző a fraktálokra utal, melyek valójában önmásoló geometriai mintát jelentenek, s mindez a teremtés tökéletességének fényes bizonyítéka, hiszen a természetben minden fű, fa, virág, minden anyag önhasonlóságot mutat,  önmagának meghatározott számú kicsinyített példányaiból áll. Ezt, ha megértjük, vallja a költő: Spirálban kerengve, …fraktálban elveszve…vonz a végtelenség…meglesem a csodát/ elfogok egy spirált/ – s megértem lényegét.

     Ha elfogadjuk azt, hogy a véletlen nem más, mint felderítetlen törvényszerűség, akkor talán jobban megértjük Carl G. Jung üzenetét is, melynek értelmében az ember nem azáltal világosodik meg, hogy maga elé képzeli a fény alakjait, hanem azáltal, hogy tudatosítja a sötétséget, és valóban elhisszük, hogy a mélyben valahol ott rejtőzködik a fény.

    Keresztes Margit kötetében a szivárványnak is fontos szerep jut. és itt a Bibliát idézve az Úrral kötött szövetségre kell gondolnunk, hiszen ez egyidejűleg a világgal kötött szövetségeben hovatartozást is jelent. Az őserő Isten a szerző olvasatában; sokszínűség, sokoldalúság, remény, anyagi és spirituális összeköttetés Ég és Föld között. A szerző tiszta, fehér fényre vágyódik, melyben megtalálja a szivárványszínt, közben igazán szemléletesen körülírja az ember létének lényegét is: Fehér fényben repkedő pillangók. /—szabad fogságban vagyunk itt és most. Valójában Keresztes Margit költészetének üzenete az ember földi élete céljának tudatosítása; együtt kell élni, beleolvadni a nagy közössége, s azt szeretettel szolgálni. —s pár csepp mézt adhatok majd/ a lét-édesítéshez…

    A ’gyermeklelkűeknek’ írt Mondókák, versikék csak megerősítik ezt az üzenetet, hiszen a költő igazán reméli, hogy talán nemcsak álmunkban hisszük el, hogy létezhet egy teljesen másfajta élet.

    A verskötet elolvasását követően ezt az igazán szuggesztív költői varázsolást nem is értékelhetnénk szebben, mint egy Szepes Máriától vett gondolattal A sors mágiája, A csoda mágiája című kötetéből: Ha a lét teljességének érzetét életre kelted magadban, központtá leszel anélkül, hogy erőfeszítéseket kellene tenned érte.

Keresztes Margit: Pár csepp világmézért… Cédrus Művészeti Alapítvány, 2025

Csontos Márta kritikája legutóbb a Szöveten:

Csontos Márta: Irodalom- és kultúraközvetítés magas fokon